Drámai körülmények között, fiatalon meghalt az ország egyik legnépszerűbb színésze

Budapest, 1992. december 30. Kaszás Attila színművész a Ruttkai Éva-emlékgyűrű átvétele után a színházban. A kitüntetést hatodik alkalommal nyerte el a Vígszínház egyik tagja. MTI Fotó: Ilovszky Béla

„Ma is csodálattal állok Kaszás Attila gazdag életpályája és kivételesen tiszta személyisége előtt, amellyel képes volt huszonhárom év alatt a közönség maximális szeretetét és a teljes szakma elismerését kivívni" - mondja Szarvas József Kossuth-díjas színész, pályatársáról és barátjáról. „Olyan képet tudott teremteni, akire ha a közönség ránézett, simogató, megnyugtató érzés fogta el."  Tragikus, érthetetlen és korai halála - túlzás nélkül - az egész országot megrázta, azóta is számtalan módon tartják életben emlékét.

Kaszás pedig azt állítja, ez volt élete második olyan szerepe, amiben nagyon sok mindent el tudott mesélni, ráadásul olyan színészi állapotban, amikor volt mersze beszélni.

Első feleségével, nagy szerelmével Eszenyi Enikővel Forrás: Arcanum

Abban, hogy ezen a pályán vagyok ma is, nagy szerepe van annak, hogy ezt az előadást eljátszhattam..."

És ugyanebben a televíziós beszélgetésben

bevallja, hogy labilis, szétesésre és depresszióra hajlamos ember, de kénytelen összekapni magát minden nap, nem hagyhatja el magát.

Ha az embert érdekli amit csinál, akkor szerintem az képessé teszi arra, hogy mindig összeszedje magát."

Sebzett szerelmest alakít a West Side Storyban, majd Háry János szerepét is elvállalja, amikor Szikora János úgy dönt, hogy prózai színésszel játszatja, aki megközelítőleg tud operát énekelni, és Kaszásra gondol.

„Szó nincs arról, hogy operaénekesnek készülnék, a műfajhoz olyan hangszínek csatlakoznak, ami nem az én műfajom, de ha Szikora Jánosnak sikerül ebben támogatnia, akkor nem tartok tőle."

Rendkívül sokoldalú színpadi alkotó, már csak énekhangja, zenei képességei okán is: musical, operett és opera szerepeket is eljátszik, de több szólólemeze is megjelenik, ezeken a dalokat maga szerzi.

Szerényen nyilatkozik szövegírásról is, nem tartja magát szövegírónak, de úgy látja, ha az ember mindig mások által írt és rendezett szerepeket ad elő, fontos, hogy valamiben személyesen is benne legyen.

„ ...És még egy nap, és még egy kör,
és még egy éjszaka, és újra összetör.
És még egy dal, és még egy kín,
és még egy önmagába visszatérő sín,
Még egy és még egy, ennyi hát a végtelen!..."

(A Még Egy című dalának kezdő versszaka, a Tomboló Hold című albumról.)

Sokoldalúsága külön sodrást ad pályájának, de rendezni nem szeretne, még ebben a nagyon összeszokott és kreatív csapatban sem, amelyben néhány színésztársa- Rudolf Péter, vagy Eszenyi Enikő - rendezni kezdtek. Csapatember, és nagyon is ragaszkodik a barátokhoz.

„Attila egyre csak gyűjtötte az embereket maga köré és ragaszkodott hozzájuk: számon tartotta őket. Közöttünk később, a Nemzeti Színházban alakult barátság. Azokat a fogalmakat, hogy hűség, barátság, kötődés, a gyakorlatban Kaszás Attila által értettem meg.

Közösségi ember volt, és nagyon vonzó egyéniség, aki hagyta kibontakozni és figyelemmel tartotta a társait.

Szerette az együttléteket, szenvedélyesen szeretett főzni a barátainak: csodáltam, amikor Trokán Péter, Attila és Csankó Zoltán néha a büfében beszélgettek! Képesek voltak órákig egy töklevesről anekdotázni."

Szarvas József az Origónak arról is beszélt, milyen gyötrő kínokat kellettl lepleznie Kaszás Attilának, akinek az orvosok által is ismeretlen, megfejthetetlen okból, pokoli derékfájása volt. „Hol jobban volt, hol rosszabbul, de újra és újra előjött nála a fájdalom, és a színház csodája, hogy amikor játszott, semmi nem látszott ebből rajta. Az lehet, hogy az előadás után összeesett, de az előadás örömében nem mutatkoztak a fájdalmai. Én magam is láttam, hogy milyen kínokat élt át.

Kemény, felkészült színész volt, nagy szakmai igazságérzettel, és néha komolyan megharcolt a szereppel."

Számára a megváltozott társulatiság, az egyre hajszoltabb életforma már nem lehetett az igazi. Erről, 1998-ban annyit mondott:

Csapatember vagyok, de ez a mai már nem csapatmunka. Profizmus működteti a világot, nagyon felkészültnek kell lenni és naprakésznek. Ezt meg kell tanulni, ez egy kesztyű, amit ez a kor dobott elénk: fel kell venni!"

Egy év múlva hagyta ott a Vígszínházat, amelynek 15 éven át a tagja volt, és aminek akkorra meghatározó tagja. Évekig szabadúszó, részben azért, hogy sokfelé játszhasson és ezzel frissítse fel tudását. Sopronban, Győrben, Kecskeméten is játszott, de az Új Színházban és a Katonában is.

„Valamiféle menekülés volt a kilépése: folyamatosan úton volt. Évekig szabadúszó volt, miután Jordán Tamáshoz szerződött a Nemzeti Színházba. Én úgy látom, hogy

azt a kiemelt, rangos státuszát, amit a Vígszínházban megteremtett, a Nemzeti nem adta már meg neki.

Mi a Nemzetiben találtuk meg igazából egymást, a politikához való értékviszonyunk is hasonló volt: konzervatívnak és lokálpatriótának vallotta magát, mint én. "

A cikk folytatódik, lapozzon!