Vagyóczky Imre naplója

 

Háromkor hajnalban indult tovább a gép. Aludtam egészen fél kilencig, ekkor értünk Kalkutta közelébe. Háromnegyed kilenckor leszálltunk Kalkuttába és reggeliztünk. Szép parkok vannak, minden zöld, a hőmérséklet magas. A hinduk többsége - kivéve a górékat - piszkos, ezen a téren hasonlítanak az arabokhoz. Az étkezés itt is rossz, a felszolgálás még jobban. Nincs gusztusom az evéshez, undor fog el, ha rájuk nézek. Fotóztunk, majd negyed tizenkettőkor (plusz fél óra) tovább repültünk Szingapúr felé. Láttunk Kalkuttában Nehrut. A szárazföld Indiában mocsaras, sok a tó, víz, sűrű települések. Kalkutta után tenger felett repültünk, nem lehetett semmit látni.

Később feltűntek a maláji szigetek. Szép táj. Magasan, 5600-on repültünk. Jól bírom a repülést, rengeteg sört iszom, mert nincs jóformán más, amit tudnék jóízűen enni, inni. Az ivással nagyon vigyázni kell, könnyen lehet fertőzést kapni. Sűrűn kezet kell mosni. Elég korán sötétedik. Az otthoni hírek változatlanul rosszak. Aggasztó a helyzet. Nagyon félek nem vár-e otthon valami rossz hír. Szeretnék már hazafelé menni. Este viharba kerültünk, villámlik, mozog a gép. Végre fél nyolc körül megláttuk Szingapúrt. Gyönyörűen ki volt világítva. Két óra előre megint. Nagyon udvariasan, előzékenyen fogadtak minket. A város legszebb luxushoteljébe vittek minket, a Sea View Hotelbe. Kint fekszik a tengerparton, hangulatvilágítás, kitűnő koszt, vacsora. Jó zenekar, az öt tagból három magyar volt.

Sajnos a hangulatom nagyon rossz. Ezen a helyen sem tudtam magamat jól érezni, pedig ha sehol nem is, de itt lehetett volna. Eszembe jutott mi lehet Pirivel? Rengeteg kósza hírt hallunk itt, a világ másik végén. Nagyon szeretnék azonnal visszamenni sokakkal együtt, de félek is a rám váró tényektől. Nem tudom kiverni a fejemből a 45-ös eseteket, amelyeket állítólag az oroszok tesznek. Nem bírok aludni.