Sárkány István naplója

 

Budapestről megnyugtatóbb híreket kaptunk. Kezd az élet normalizálódni. Az olimpiások családtagjait ellátják külföldről is élelemmel. Persze mindig akad mellé valami nyugtalanító hír is.

Erősen folyik a munka, különböző edzéshelyeken találkoznak a nemzetek versenyzői. Kezd az olimpiai falu is egy barátibb közösséggé alakulni. Ma volt a felvonulási főpróba. Az ausztráloknak az olimpia megnyitása olyan nagy jelentőségű, hogy aznapra teljes munkaszüneti napot tartottak Melbourne-ben. A megnyitás iránt nagy az érdeklődés. Hatalmas számban igyekeznek olyanok jegyhez jutni, akik ezt eddig elmulasztották. Nem sok reményük van a belépéshez. Az ausztráliai Bartók egyesület elnöke keresett fel bennünket. Budapesti ember. Mikor megtudta, hogy a magyar tornásznők az együttes kéziszer-gyakorlatukat Bartók dalára végzik, egészen extázisba jött. A gyakorlatot is végig nézte, ami olyan hatással volt rá, hogy szinte könnyes szemmel tapsolt. (Edvy Illés)

Kedves kis kaland volt, amikor beszálltunk egy kocsiba, hogy Kew városrészbe vigyen edzésre. Angolul mondtuk meg a címet, de a kocsiban magyarul beszélgettünk. Mikor a sofőr meghallotta, hogy magyarok vagyunk, szintén magyarul kezdett beszélni velünk. Budapesti ember volt. Nem volt hajlandó elfogadni viteldíjat. Ellenszolgáltatásként azt kérte, hogy megnézhesse a lányok edzését. Természetesen bevittük.

A faluban ma csönd van. Sokan a városba mentek, aki pedig itthon maradt, az az olimpiai falu kultúrtermébe ment, hol egy magyar származású bűvész tartott előadást.

A reggeli esős idő estére kiderült. Az idő sétára is alkalmas, azt is sokan programba állították.