Előítéletek hálójában

Interjú Szeles Nóra tőkepiaci tanácsadóval, akinek tavaly jelent meg könyve A tőzsdesztori címmel.

Kevés a tőzsdéző Magyarországon. Sokan azt állítják, ez annak következménye, hogy a kommunista-szocialista időkben a tőzsde ellen nevelték az embereket. Önnek mi a véleménye erről?

Én személy szerint úgy gondolom, hogy habár 40-42 évig teljes tilalom volt a tőzsdére, nem lehet csupán ez az oka annak, hogy kevesen fektetnek be a értékpapírpiacon. A negyven éves tiltást 80 év prosperálás előzte meg. A régi budapesti értéktőzsde központi intézmény volt, ahova a gazdasági szakemberek találkozásaikat szervezték. A magyarországi gabonatőzsde a régió egyik legerősebbike volt. Ezen kívül a tőzsdének egy másik szekcióján, az értékpapír piacán sok száz papírt jegyeztek és kortárs szakirodalomból az derül ki, hogy az emberek számára sokkal természetesebb volt, hogy befektessenek, mint ma. A korabeli újságokból az derül ki, hogy Magyarországon igenis élénk volt a tőzsdeélet.

Ez volt az Osztrák-Magyar Monarchia központi tőzsdéje?
Nem, Bécsben is működött egy. De a budapesti tőzsde sokszor elsődleges szerepet játszott, elsősorban az árutőzsde területén, például a gabonapiacon. Értékpapír tekintetében tudomásom szerint Bécs vitte a prímet. Ez mindenekelőtt abból következett, hogy Bécs volt a birodalmi főváros. De ezzel együtt is jóval prosperálóbb volt a magyar börze, mint ma és nem volt semmiféle probléma a magyarok tőzsdei befektetési kedvével.

Sok cikk jelenik meg, melyben arról lehet olvasni, hogy a társadalom negatívan vélekedik a tőzsdéről. Maga a bróker szó is sok esetben mintha pejoratív értelemmel töltődne meg. Ez nem lehet-e következménye annak, hogy negyven évig gyakorlatilag ellenkampányt folytattak a tőzsde ellen?

Szeles Nóra ingatlanalapkezelői munkája mellett a Corvinus Egyetemen oktat a tőzsde működéséről