A lelki egyensúly és az örök szerelem szigete
![Ciprus](https://cdn.origo.hu/2023/12/xleUJrbsYtz7qRNceVkeyxqNRtD35Th-iUQIVImq5gQ/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2I0NDRiNzZiZWQzMjQ0YmY4YWIxNmY5ZTFlY2MzZjRj.webp)
Ha már a szigeten járunk és megéhezünk, érdemes a különböző tavernákat felkeresni. Ciprus gasztronómiája elég vegyesnek mondható, megjelennek benne a török, a görög és a keleti konyha ízei is. A legjobb választás természetesen a többi görög szigethez hasonlóan itt is az úgynevezett meze, hiszen ez nemcsak pénztárcabarát megoldás, de az is biztos, hogy nem maradunk éhesen. A meze tulajdonképpen egy többfogásos ebéd vagy vacsora. Elengedhetetlen eleme a görög saláta és a pita, minden mennyiségben, hozzá az előételnek szánt krémek, mint a humusz, a talaturi - ami tulajdonképpen a ciprusiak tzatzikijének is felfogható - és a tahini. A turista lévén, hogy nem tudja mi vár még rá, általában már ezzel jól lakik, viszont a java csak ezután jön.
Különböző húsok érkeznek az asztalra, ami már így is csurig van, ez lehet disznó, bárány vagy hal, különböző kolbászkák, attól függ, hol és milyen mezet rendelünk, és a moussaka is szinte biztosan az asztalra kerül. Hozzá érkezik köretnek sült burgonya, kuszkusz, különböző grillezett zöldségek és a ciprusiak sajtja, a halloumi, - ez juh- és kecsketej keverékéből készül - amit egyszerűen képtelenség megunni. Majd levezetőnek egy kis gyümölcs és a különböző desszertek, baklava például. A desszertnél többször elhangzott a „juj, ennek tusfürdő íze van" jelmondat, de aggodalomra nincs ok, ez csak rózsavíz, vagy ennek valamivel koncentráltabb változata. Az étkezések után érdemes megkóstolni a ciprusi kávét is, ami igen erősnek mondható. A csésze alján maradt zaccból egyébként jósolni is szoktak.
Cipruson érdemes az étkezések előtt, közben, után meglátogatni néhány helyi bortermelőt. A ciprusiak értik a dolgukat, a szigeten több mint 5000 éve készítenek borokat. Sok házban a tetőről lógnak le a szőlőfürtök, itt aztán tényleg komolyan űzik ezt a mesterséget, és számos finom bort kóstolhatunk. Ciprus egyik sajátja például a Commandaria, ez egy sűrű, vörös desszertbor. A borok és a kávé mellett pedig szintén kóstolásra érdemes a helyi pálinka, a Zivania, mely egy – a miénkhez is hasonló – 45 fokos tönkölypálinka. Az ételek és italok mellé természetesen jár az autentikus görög muzsika is.
Édességekből sincs hiány a szigeten. A legkülönbféle édességekkel találkozhatunk itt. Például ilyen a Soutzoukos, más néven mustkolbász, mely a moustalevria nevű sűrű, krémes keverékből készül. Ennek lényege, hogy a keveréket kevés liszttel besűrített, főtt szőlőmustból főzik, melyet rózsavízzel, fahéjjal és mézgával ízesítenek. A mandulákat egy különleges zsinórra fűzik fel és ezt mártják bele a moustalevriába, ezután pedig a füzért szárítják. Ezt a folyamatot addig csinálják, amíg a lerakódott rétegek egy hosszú, kolbászszerű roládot nem alkotnak. Nagyon furcsa íze van. Egyébként a ciprusiak a rózsából szinte bármit el tudnak készíteni, a rózsavíz szinte minden desszertben megjelenik, de készül belőle csokoládé, gyetya, kozmetikai termékek, és tényleg bármi, amit el tudunk képzelni.
Van egy jó hírünk azok számára, akik nem szeretik a forróságot és a tengerpart gondolatát is unják már. Nem véletlenül mondják, hogy Ciprus egész évben látogatható, ez így is van. A Troodos hegység kitűnő hely arra, hogy az ember elmeneküljön a nyári hónapokban a forróság elől, ugyanis jelentősen hűvösebb a levegő itt, mint a sziget többi részén. Ha szerencsénk van, a nagyon kevés számban élő muflonnal is találkozhatunk. A hegységben lehetőség van kerékpáros túrákra is, de ha a téli hónapokban jövünk, akkor a síelésre is lehetőséget nyújt a hegység. Mi Platres-ben, a hegység egyik aprócska, mindössze 75 lakosával bíró faluban szálltunk meg egy éjszakára egy igazán családias hotelben, ahol a madarak csicsergése, a festői őszi táj és meleg kandalló fogadott. A hotel üzemeltetője saját maga termeszti a zöldségeket és tyúkjai tojását használja a reggeli elkészítéséhez. Igazán jó úti cél lehet azok számára Platres, akik elbújnának a hegyekben egy meghitt, romantikus utazás keretében.
A sziget legmagasabb pontja is a Troodos hegységben található, az Olympos csúcs, ami 1952 méter magas. A hegyi víz bátran fogyasztható a csapból is. A hegységben túrázni is lehet, meglátogathatjuk a gyönyörű Caledonia vízesést, mely Ciprus egyik legnagyobb vízesése. Az erdőben a vízeséshez tartva a friss levegő teljesen felfrissíti az embert, a kis patak csobogása a lábunk mellett, az erdő színei csak úgy beégnek az agyunkba.
A hegység térségében további három faluba látogattunk el; Omodosba, Pelendribe és Agrosba. Ez az útvonal tele van bizánci kincsekkel, templomok, szentélyek és kolostorok önmagában többnapos programlehetőséget kínálnak. Már ránézésre is árad a kultúra és a történelem, akármerre nézünk. Pelendriben például ismét egy UNESCO világörökségre bukkanhatunk, egy bizánci templom várja a látogatókat itt. Külön érdekesség volt, hogy a templomot körbevette a rozmaring és a fákon csüngő gránátalma. A faluturizmus egészen magával ragadó, a helyiek hihetetlenül barátságosak, a legtöbben nagyon jól beszélnek angolul is, és igazán családias szálláshelyekre is bukkanhatunk.
Aki Ciprusra látogat, semmiképp ne lepődjön meg azon, hogy úton-útfélen macskákba botlik. Itt a macska ugyanolyan lakosa a szigetnek, mint az emberek, viszont jó hír, hogy egyik sem fog odamenni kaját kéregetni. Minden macska jóllakott és barátságos. Csupán egy kis simogatásra vágynak, de annak viszont nagyon örülnek.
A macskák itt tették be először a lábukat Európába. A történet – és mára már leletek is bizonyítják – szerint, 9500 évvel ezelőtt érkeztek a macskák Ciprus szigetére. A legenda úgy szól, hogy az időszámításunk előtt épült Szent Miklós kolostor környékén hemzsegtek a mérges kígyók. Szent Heléna, Nagy Konstantin császár édesanyja ezért úgy döntött, 1000 macskát hoz a szigetre hajókon Palesztinából és Egyiptomból. A macskák el is űzték a kígyókat, és azóta is a sziget büszke lakói. A ciprusiak egyébként két fajta cicát is a magukénak tartanak, így hát az egyik fajta az Aphrodité, a másik pedig a Szent Heléna nevet kapta. Így lett Ciprus a macskák szigete.
Cikkünk a Ciprusi Idegenforgalmi Hivatal és az Aegean Airlines közreműködésével készült.