Igazából három jellemző alapgondolat figyelhető meg a Figaro, a Le Point, a Le Parisien, az M6, a Le Soir és a sudinfo hozzászólásaiban. Egyrészt Macront hibáztatják, hiszen a migránsokkal szemben kemény szavakat használó, a látszat szintjén eltökélt, de valójában semmi konkrét intézkedést nem hozó elnök alatt sokat romlott a helyzet, ebben a tekintetben. Nem kezdődött meg a bűnöző migránsok kiutasítása, sőt, az is előfordult, hogy Lyonban egyszerűen elengedtek egy hivatalos papírok nélküli bolti tolvaj migránst a rendőrök, mert nem volt kedvük bezárni. Másnap aztán Marseille-ben elvágta két egyetemista lány torkát.
A másik a düh: hogyan lehetséges, hogy a terrorelhárítók tudtak Redouane Lakdimről, tudták, hogy Szíriába akart szökni az Iszlám Államért harcolni, köztörvényes ügye is volt, mégis szabadon grasszált. Szidják az integráció sikertelenségét, hogy az első (de még a másodgenerációs) migránsok is képtelenek beilleszkedni a francia társadalomba, sőt, nem is akarnak. Olyan hozzászólást is lehet olvasni, hogy az állam azon gyengesége, hogy csak viselkedjenek a migránsok nyugodtan a saját szokásaik szerint, ide vezet. És a multikultura gondolkodás nélkül támogatása
A harmadik a gúnyolódás. Csak nehogy túlreagáljuk az esetet, biztosan elszigetelt akcióról van szó, nehogy ezután csúnyán nézzünk a migránsokra - mind-mind visszatérő elem. Fájdalmas gúny ez persze, a francia baloldal bírálata, azé a francia (és persze európai) baloldalé, amely mindig a muszlimok mellett van, és a migránsokban kizárólag áldozatokat hajlandó látni.