A Migrációkutató Intézet legújabb elemzésében az olaszországi migrációs helyzetet vizsgálta, különös tekintettel az egyes kormányok intézkedéseire. Miközben a dél-európai frontország a 2010-es évek közepétől komoly mértékű migrációs nyomással szembesült Afrika irányából, az első szigorító intézkedésekre egészen 2017-2018-ig várni kellett. Bár a tengeri határok hagyományosan nehezebben védhetők, a Matteo Salvini belügyminisztersége idején kibontakozó szigorítások megmutatták, hogy az irreguláris migráció érdemben visszaszorítható még Olaszországban is.
A Liga növekvő népszerűségében kulcsszerepet játszó restriktív bevándorláspolitika hatékonyságát nem csupán az olasz állampolgárok jelentős része, de az európai határok megvédését szorgalmazó politikai erők csoportja is példaértékűnek tekinti.
A közelmúltban felállt tisztán baloldali koalíció paradigmaváltást hirdetett az olasz migrációs politikában, mely a szigorú határvédelem feladásával és az érkezők szétosztásával kíván úrrá lenni a bevándorlás okozta kihívásokon.
A múltbeli statisztikák és tapasztalatok alapján ez hozzájárulhat az olaszországi érkezésszám jövőbeli növekedéséhez (az NGO-mentőhajók aktivitásának visszaerősödésével és az enyhítés hírének terjedésével az útnak indulást tervezők és az embercsempészek körében).
Bár az áthelyezési kvóták ötlete egyáltalán nem újdonság az olasz belpolitikában (különösen a baloldalon), a belügyi tárca megszerzését követően konkrét diplomáciai lépések is történtek a szétosztási mechanizmus ötletének újbóli felmelegítésével.
Fontos rögzíteni azt is, hogy a (kötelező) szétosztás a nyilvánvaló kudarcok ellenére sem tűnt el az uniós jogalkotási gépezetből és gondolkodásból. Sőt: a szeptemberi máltai belügyi találkozón kiderült, hogy a jelenlegi tanácsi soros elnökséget betöltő Finnország is felsorakozott a menedékkérők relokációját célzó javaslat mögött.
Utóbbi azonban továbbra is megosztja a tagállamokat, így annak erőltetése feleslegesen élezi a szembenállást közöttük, ellehetetlenítve a konstruktív együttműködést és a konszenzusos megoldások megtalálását a dublini rendszer elengedhetetlen jövőbeli reformjában.
A legutóbbi belügyi tanácsi ülésről napvilágot látott első sajtóhírek is megerősítik e megosztottság fennállását, azonban az elosztást támogatók („kvótapártiak") minden bizonnyal kísérletet tesznek majd arra, hogy valamilyen formában döntés szülessen róla még a finn elnökség idején (vagyis 2019. december 31-ig).
Az elemzés teljes szövege elérhető a Migrációkutató Intézet weboldalán.