Magyarországot azért akarja büntetni Brüsszel, mert nem hagyjuk, hogy ránk szabadítsák az illegális migránsokat

Az EU a bírsággal arra próbálja kényszeríteni hazánkat, hogy elfogadja a központosított – nota bene: többszörösen megbukott – migrációs politikát. Ez azonban ellentétes a magyar kormány álláspontjával, amely a nemzeti érdekeket és a lakosság biztonságát helyezi előtérbe – mondta az Origónak ifj. Lomnici Zoltán. A Századvég tudományos igazgatója szerint Brüsszel a saját maga által deklarált kötelezettségeit sem teljesíti, eddig a hazánk által nyújtott több mint 800 milliárdos határvédelmi költség töredékét folyósítva. Az alkotmányjogász elmondta: azért teszik ezt, mert hazánk nem hajlandó meghajolni azon brüsszeli döntések előtt, amelyek ránk szabadítanák az illegális bevándorlókat, és migránsgettókat hoznának létre az országban.

Júniusban az Európai Unió Bírósága súlyos ítéletet hozott: 200 millió eurós – közel 80 milliárd forintos – büntetést szabott ki Magyarországra, mivel szerintük Magyarország nem tartotta tiszteletben az EU menekültügyi jogszabályait. Azóta hogyan látja, miért erőlteti még mindig a bírságot az EU, és miért zsarolják hazánkat?

Az EU – egyfajta lopakodó hatáskör-kiterjesztés keretében – politikai eszközként használja a pénzügyeket, hogy nyomást gyakorolhasson a tagállamokra, így Magyarországra is, ezzel próbálva érvényesíteni a saját politikai céljait. Az Európai Unió büntetése, illetve annak folyamatos számon kérése nem csupán a jogszabályok betartatására irányul, jelen esetben legalább annyira politikai nyomásgyakorlási eszközzé is vált. Az EU a migráció kérdésében egy központosított, egységes megközelítést erőltet, amelyet Magyarország, annak kormánya és többségi társadalma elutasít. 

Az EU a bírsággal arra próbálja kényszeríteni hazánkat, hogy elfogadja a központosított – nota bene: többszörösen megbukott – migrációs politikát. Ez azonban ellentétes a magyar kormány álláspontjával, amely a nemzeti érdekeket és a lakosság biztonságát helyezi előtérbe. 

Fotó: Anadolu via AFP 

Megjegyzendő, hogy Magyarország Alaptörvénye világosan fogalmaz, illetve az Alkotmánybíróság is többször állást foglalt abban a tekintetben, amennyiben hazánk területére idegen népességet telepítenének be. Az Alaptörvény E) cikk (2) bek. kimondja: Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Az e bekezdés szerinti hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát. Ez a nemzeti, alkotmányos identitás egy olyan magja, amely identitásra 2016 óta a magyar Alkotmánybíróság több határozatában is hivatkozik az ultra viresszel összefüggésben, ezzel megjelölve az európai uniós jog primátusának nemzeti alkotmányos határát és a szuverenitás védelmének elvét.

A magyar kormány válaszul benyújtotta a számlát az Európai Bizottságnak, amellyel lassan egy évtizede tartoznak. Miért nem fizeti ki ezt a határvédelemre fordított összeget Brüsszel Magyarországnak?

Idézet az Európai Bizottság hivatalos álláspontjából: "Az EU a tagállami rendőrségek és vámhatóságok együttműködésének és együttes fellépésének megkönnyítése révén segít az uniós országoknak hatékonyabban felvenni a harcot az uniós dimenziójú súlyos bűncselekményekkel és a terrorizmussal szemben", továbbá "az EU segítséget nyújt a tagállamoknak a tengeri életmentéshez és Európa külső határainak védelméhez." 

Kijelenthető ezek alapján, hogy Brüsszel a saját maga által deklarált kötelezettségeit sem teljesíti, eddig a hazánk által nyújtott több mint 800 milliárdos határvédelmi költség töredékét folyósítva. 

Varga Mihály pénzügyminiszter szerint is az EU helytelenül terheli Magyarországot a határvédelem költségeivel, miközben az Unión belül a tagállamok közötti szolidaritás és felelősség igazságos elosztásának elve sérül. A miniszter hangsúlyozta, hogy

a magyar határvédelmi kiadások összege például a családi adó- és járulékkedvezményekre fordított éves összeg duplája, illetve közel kéthavi nyugdíjkiadást is fedez. Az EU és Magyarország között fennálló politikai feszültségek, különösen a migrációs politikában való eltérő álláspontok miatt, Brüsszel szándékosan késlelteti, akadályozza a kifizetést. 

Fotó: Alessandro Serranò / AFP

Az Európai Bíróság érvelése szerint a magyar kormány nem tartotta be az uniós menekültügyi szabályokat és uniós jogot sértett a kialakított tranzitzónákkal. Valójában az EUB is a brüsszeli álláspontot képviseli, és ultra vires, az uniós intézmények vezető bürokratáitól már megszokott módon, túlterjeszkedve a hatáskörén próbálja – a jog eszközeit felhasználva – rábírni Magyarországot a migránsok beengedésére. 

Azért teszik ezt, mert hazánk nem hajlandó meghajolni azon brüsszeli döntések előtt, amelyek ránk szabadítanák az illegális bevándorlókat, és migránsgettókat hoznának létre az országban.

Brüsszel tehát egyidejűleg zsarol és manipulál is, egy olyan módszert bevetve, amelyet szándékosan alkalmaz a bírói-technokrata gépezet annak érdekében, hogy hatalmi vagy valamifajta befolyási viszonyon – uniós javaslatokon, kényszereken – keresztül irányíthassák, vagy még közvetlenebbül befolyásolhassák a nemzeti politikusok gondolkodását, és végső soron a tagállami kormányzatok döntéseit és cselekedeteit. Mivel az uniós hatalmi elit képtelen elfogadni a magyar kormány és a magyar emberek migrációval szembeni markáns és egyértelműen elutasító álláspontját, ezért 

Brüsszel most 200 millió eurót, valamint a késedelem minden egyes napján 1 millió eurót büntetést fizettetne meg a magyar emberekkel azért, mert hazánk nem engedi be a határain belülre az illegálisan érkező migránsokat.

Az Európai Bizottság nem sokkal később bejelentette: ha nem fizeti ki Magyarország a migráció megállítása miatt kiszabott 200 millió eurós bírságot, akkor a zárolt uniós forrásokból vonja le az összeget. Milyen jogi lehetőségei vannak hazánknak arra, hogy ne fizessük ki a már említett bírságot?

Az ítélet jogerős, és nincs fellebbviteli fórum, tehát a döntést hagyományos jogorvoslati úton megtámadni nem lehet. Amennyiben a bírságot nem fizetjük be, azt a beszámítási eljárás keretében az EB a Magyarországnak történő következő átutalásból levonhatná, vagyis a nekünk járó uniós forrás folyósításából számítanák be a bírság összegét. Hasonló történt Lengyelország esetében, amellyel szemben 2021-ben egy környezetszennyezési ügy kapcsán szabtak ki nagyobb mértékű bírságot, az EB pedig le is vont 68,5 millió eurót a lengyeleknek járó uniós keretből. Az EUMSZ 263. cikke értelmében ugyanakkor Magyarországnak jogában áll pert indítani az EB ellen az EUB előtt a határvédelemmel kapcsolatos kiadások uniós ellentételezéséért. Ez pedig jóval nagyobb összeg, mint amennyit hazánknak az EUB június 13-i, 200 millió eurós büntetést megállapító ítélete miatt fizetnie kellene. Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik az olyan keresetek tekintetében, amelyeket valamely, a közösségi jogot alkalmazó tagállam nyújthat be például az Európai Bizottsággal szemben, lényeges eljárási szabályok megsértése, az elsődleges jogot adó Szerződések vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy akár hatáskörrel való visszaélés miatt. 

Fotó: Anadolu via AFP

Ennek alapja, hogy 

Magyarország fizeti meg az árát, hogy az Unión belül ne legyen szükség határvédelemre, ezt tehát az Unió nem téríti meg, ami sérti a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elvét. 

A határvédelmi költségek kérdése napirenden marad, az Unió soros elnökségét ellátó hazánk minden lehetséges jogi-intézményi lehetőséget kihasznál.

Bár az uniós jog primátusa generálisan elismert, vannak kivételek. Ha a közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos, Magyarország a fenntartott szuverenitás vélelmének megfelelően jogosult az adott, nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására mindaddig, amíg az EU intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ha a közös hatáskörgyakorlás hiányos érvényesülése olyan következményekre vezet, amely felveti az ország területén élő személyek önazonossághoz való jogának sérelmét, a magyar állam intézményvédelmi kötelezettségének keretében gondoskodni köteles e jog védelméről. Hazánk területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogának védelme az alkotmányos önazonosság része. 

32/2021. (XII. 20.) AB-hat.: az EU hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát. Az Európai Unió joga csak és kizárólag ezen keretek között állapíthat meg általánosan kötelező magatartási szabályt. A magyar jogrend 2 fenntartást támaszt az uniós joggal szemben: alapjogi fenntartás és ultra vires. A 22/2016. (XII. 5.) AB határozatában a taláros testület kinyilvánította hatáskörét az uniós joggal szembeni alkotmányvédelem terén (ultra vires kontroll, alapjogi kontroll, alkotmányosidentitás-kontroll). Az AB a szuverenitás védelméből vezeti le az uniós hatáskörgyakorlással összefüggő alkotmányvédelemre vonatkozó hatáskörét.

Miért akarják továbbra is, hogy menekülteket fogadjunk be, amikor látszódik, hogy például a németeknél egymást követik a késes, migránsok általi támadások, és rettegnek az emberek? Miért nem követik a józan ész útját az európai politikusok?

Az EU vonatkozó döntései már megszülettek, és uniós intézményi oldalról szinte képtelenségnek tűnik visszavonni vagy jelentősen módosítani őket anélkül, hogy elismernék a korábbi döntések esetleges hibáit vagy következményeit. A politikai döntéshozók így nemcsak az elkötelezettségüket próbálják fenntartani, hanem következetesnek próbálnak látszani, hogy ne kelljen visszalépniük korábbi álláspontjuktól. Ezért a józan ész, amely a helyzet reális értékelését és esetleges politikai döntések felülvizsgálatát sürgetné, háttérbe szorul, mivel a politikai következetesség és a korábbi döntések megtartása prioritást élveznek.

Miközben a veszélyek korában született hibás brüsszeli válaszok az elmúlt évtizedek legsúlyosabb és legösszetettebb gazdasági, politikai és társadalmi krízisét generálták számos nyugat-európai tagállamban, eközben az európai intézményekbe vetett bizalom is drasztikusan bezuhant 

az európai polgárok körében végzett, Századvég által jegyzett kutatás, az Európa Projekt számai alapján. Nem mellesleg Brüsszel és politikai elitje jó részét mára foglyul ejtette a nemzetközi NGO-világ szakértői és aktivista világa, amely meglátszik az uniós vezető intézmények értékorientációján és egyes döntésein is. Fontos ugyanakkor, hogy ma az Unióban azoknak a tagállamoknak – így a tagállamok állampolgárainak – jogukban áll a józan ész és a normalitás mellett állást foglalniuk, akár a migráció, akár a határvédelem, de a gender vagy éppen a háború kérdésében is.

Most üzenetet kaptak a magyarok Brüsszelből: a pénzünket megtartják, de a migránsokat nem kérik, mert az odautaztatásuk „kárára lenne a brüsszelieknek”. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter nemrég világossá tette a magyar kormány álláspontját. Meg tudná ezt tenni a magyar kormány, és miért félnek erről Brüsszelben? Miért alkalmaznak kettős mércét velünk szemben?

Az, hogy Brüsszelben úgy döntöttek, hogy nem kérnek a migránsokból, mivel azok odautaztatása „kárára lenne a brüsszelieknek,” egyértelműen azt mutatja, hogy 

a nyugat-európai politikai elit elismeri a bevándorlással járó problémákat, de ezeket a problémákat más országokra hárítja, ahogy hazánkra is. 

E hozzáállás rendkívül ellentmondásos, hiszen ha Brüsszel szerint a migránsok jelenléte kárt okozna a helyi közösségeknek, akkor miért várják el, hogy más tagállamok viseljék ezt a terhet? 

Ez a kettős mérce arra utal, hogy az uniós vezetők csak addig támogatják a menekültek befogadását, amíg az nem érinti közvetlenül saját közösségeiket. Tehát az Unió vezetése inkább politikai és ideológiai okokból erőlteti a migrációt, anélkül, hogy figyelembe venné annak valós következményeit az érintett országokban.

A migráció valós következményeit felismerő politikán alapuló "ellencsapások" által kikényszeríteni kívánt brüsszeli migrációs politika magában foglalhatná a migrációkezelési tevékenységek közvetlen közösségi finanszírozását is (például a határvédelem támogatásán, és akár kapacitásépítési kezdeményezéseken keresztül), cserébe természetesen a tagállamok kötelesek lennének még hatékonyabban együttműködni az illegális migráció megelőzésében és ellenőrzésében, beleértve a migránsok továbbmozgását. Ennek célja, hogy az Európai Bizottság végre úgy járjon el, hogy az összeférjen az EU-s tagállamok között korábban létrejött nemzetközi szerződések összességével, vagyis az Unió elsődleges jogával.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK