Átléptünk Csodaország kapuján

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az első álmodó: harminckét éves, hajadon nő

Éjszaka van, elhagyatott tájon járok. Egy falhoz érkezem. Jön egy férfi, aki egy ezoterikus intézmény igazgatója, ismerem, és a falon, ahol én korábban semmit sem láttam, kinyit egy ajtót. Az ajtó alatt a mélyben egy hatalmas város terül el, pompázó fényekkel, épületekkel. Csak ámulok az én világom alatti másik világon.

A második álmodó: 50 éves elvált férfi

Legénykori lakásomban járok. Valaki azt mondja, nézzek le a pincébe. De ott sosem volt pince, csodálkozom. Kiderül, hogy nemhogy pince, hanem egy hatalmas föld alatti világ terül el a régi házam alatt, és az az én dolgom, hogy beutazzam ezeket a világom alatti világokat, és felhozzam a kincseit.

A harmadik álmodó: huszonkilenc éves férjezett nő, egy gyermekkel.

Egy város szélén egy csatornarendszer-féleségben egy démonvilág igyekszik engem beavatni tudásokba. Van itt egy férfi, igen csúf, tán a fél arca hiányzik is. Borzadok tőle. Végül az anyja veszi át a képzésemet, szinte akaratomon kívül tanít, telepatikus úton. Az jut eszembe, hogy ez a nő nem más, mint az ördög öreganyja. Amikor az oktatásom véget ér, ketten lépünk ki egy hatalmas csatornanyíláson. Ahogy bezárja mögöttünk a hatalmas vaskaput, látom, hogy a kezén egy csodálatos kék varázsgyűrű van.

A negyedik álmodó: harminchat éves nő, egy gyermekkel

Egy semmitmondó tájon járok. Ekkor jön egy ismeretlen, nyurga fickó, és odavezet egy lejárathoz. Egy hosszú, sötét alagúton át haladunk. Majd hirtelen elém tárul egy hatalmas napfényes kukoricaföld. A kukoricaszárak magasak, és megmoccannak, széthasadnak, szépen sorban. Gyönyörű, sudár nők lépnek ki belőlük, vagy maguk a kukoricák alakulnak át nőkké, ezt nem látom pontosan. Csak ámulok és bámulok ezen a csodán, amit láthatok.

Gondolatok az álmokról

Mind a négy álomban közös az, hogy egy-egy - a saját, megszokott, ismert környezet alatti - ismeretlen másik világ tárul fel az álmodók szemei előtt.
Ez a más-világ mind a négy álomban értékekkel teli.

Az elsőben pompázatos várost látunk, a másodikban kincsekkel teli birodalmat, a harmadikban tudást ad át egy varázsgyűrűs boszorkányos, ördögi nő, a negyedikben egy ősrégi, dél-amerikai termékenységmítosz bontakozik ki a szemünk láttára, bár az álmodó erről a termékenységmítoszról nem hallott, nem olvasott, nem tudott.

Ezek az álmok tudatosítják, hogy a "más-világ" nem a halálunk utáni tényező, hanem az úgynevezett látható világunk mögötti láthatatlan, kincsekkel teli, titkos világ, amely állandóan, mindenkor, időtlenül és elérhetően jelen van.

Mind a négy álomban mélybe süllyedő, vertikális mozgást tapasztalunk, azaz az álmodók önmaguk, sőt a kollektív mélységek szintjeire, az alvilágba szállnak le. Hasonló ez az élmény a középkor egyik jellegzetes műfajához, a "pokoljáráshoz", csak míg azokban elrettentő tapasztalatokról számolnak be az alvilági utazók, addig ezek az álmok épp ellentétesen tudásokról, kincsekről beszélnek.

Eszünkbe juthatnak a mesehősök, vagy a sámánok is, akik világokon átjárnak azért, hogy onnan szellemi kincseket, orvoslásokat, megoldásokat hozzanak fel a hétköznapi tudat, a megszokott világ szintjére.

A fenti álmok megfejtésekor is ebbe az irányba kell elindulni. Az álmodókban jó, ha tudatosul, hogy a lelkük mélyén végtelen világok végtelen kincsei rejtőznek és ezek elérhetőek a számukra. Mind a négy álmodó szellemi fejlődés előtt, illetve alatt állt az álmaik álmodásának idején, és hogy ez valóban működött, azt visszaigazolták az álmaik.

Tari Ildikó