Az életek árán is alkalmazkodó ember

Csoportban a felelősség eloszlása is más. Mindenki azt gondolja: "Majd más biztos megcsinálja. Miért pont én tenném meg?" Ennek igazolására a következő kísérletet végezték el. A kísérlet alanyait egymástól elzárt fülkékbe ültették. Nem láthatták egymást, csupán a házi telefonhálózaton keresztül érintkezhettek, úgy, hogy mindenki egyszerre a vonalban volt. Tudták, hogy a kísérletvezető nem hallja őket. Az egyikük - a kísérletvezetővel előre egyeztetett forgatókönyv szerint- epilepsziás rohamot színlelt. A kísérlet minden alanya halhatta kínjait, de segíteni nem sokan szaladtak. Azt gondolták, biztos más megteszi majd. Minél nagyobb csoport vett részt a vizsgálatban, annál kevésbé voltak segítőkészek.

Ez tapasztalható utcán, tömegközlekedési eszközökön. Ha például látunk egy fiatal párt verekedni, vagy valaki elájul a nagy melegben, vagy leejti a szemüvegét, a legtöbben közömbösen elnéznek más irányba. Majd valaki más megoldja. Miért pont én?

Az emberek állnak a kereszteződésben a piros jelzőlámpánál. A forgalom hirtelen megenyhül, valaki kilép, és megpróbál gyorsan átkelni. Többen követik példáját, pedig a lámpa még egyértelműen tiltja a gyalogosok elindulását. A várakozók tömege átcsörtet az úton, tekintet nélkül az autók közelgő áradatára. Kevesen várják meg a zöld jelzést, és ők valószínűleg kényelmetlenül érzik magukat, amiért nem követik a többiek példáját.