Az életek árán is alkalmazkodó ember

Az emberekre a konformista viselkedés a jellemző. A legtöbben úgy cselekszenek, ahogy a többiek, nem akarnak kilógni a sorból. Sokszor át sem gondolják a tömeg döntéseinek helyességét, mondván, ha mindenki így látja, akkor valószínűleg igazuk van.

Soloman Asch végzett a konformizmus jelenségét vizsgáló kísérleteket. Az egyik nagyon egyszerű percepciós megfigyelés abból állt, hogy néhány embert összegyűjtöttek egy terembe, és megkérték őket, hogy mondják meg, a táblára felrajzolt három különböző hosszúságú vonal közül melyik hossza egyezik meg leginkább X vonaléval. A válasz teljesen egyértelműnek tűnt, ugyanis a vonalak közötti eltérés jelentős volt, így könnyen meg lehetett állapítani, melyik a leginkább egyező. A kísérlet öt részvevője közül négy beépített ember volt, egy pedig maga a kísérlet alanya. A beépített emberek közül az első azt állította, hogy a B vonal hosszúsága egyezik meg X vonaléval - ami látva a felrajzolt vonalakat, egyértelmű, hogy nem igaz -, majd a következő ember is ezt állítja, és végül a másik kettő is. A kísérlet alanya nem hisz a fülének, hisz szerinte az A vonal lenne a helyes megoldás, és igaza is van. Az esetek 35 százalékában nem merték felvállalni véleményüket, és ők is a B vonalat választották. Ilyen szemmel látható tapasztalatok esetén is lehetett befolyásolni az embereket. Jobban hittek a többség ítéletének, mint saját érzékszerveiknek.

A kísérletből lehet látni, milyen erős a konformizmus még egy ilyen fekete-fehér helyzetben is. Képzeljük el, milyen lehet akkor egy árnyaltabb szituációban. Az emberek sokszor nem bírják el a másság okozta feszültséget, és ezért inkább engedelmeskednek a konformizmusnak, és behódolnak a csoport nyomásának.