Te is túl fogod élni!

Ezzel az üzleti életből vett kifejezéssel lehetne jellemezni a fenti helyzetet. A belső erőforrások kiapadni látszanak, a külsők valamilyen ok miatt nem hozzá férhetők. Az ilyen helyzetben lévő embereknek gyakran megrendül az önbizalmuk, a kudarcként átélt veszteség hatására gyorsan leértékelik önmagukat. Különös módon a veszteség, például egy haláleset is gyöngíthet, úgy érezzük, egy részünket elvesztettük a szeretett személy távozásával és az átélt hiány miatt kevesebbnek, erőtlenebbnek érezzük magunkat. Ugyanígy hathat, ha cselekedetei miatt kénytelenek vagyunk kiábrándulni valakiből, aki fontos volt számunkra. A szerelmi csalódás esetében saját értékünk nem csak azért csökken, mert átéljük, hogy nem kellünk a másiknak. Haragunk, kiábrándulásunk a másik viselkedése miatt ugyancsak bennünket gyöngít. Ahogyan mondani szokás, szegényebbek lettünk egy illúzióval, ami másképpen azt jelenti, hogy nem tudunk valakire tovább szeretettel és idealizálással gondolni. Fontos látni, hogy ezekben az esetekben a másik emberhez fűződő viszonyunk változik meg. Az elszakadás nem csak a kapcsolat fenntartását akadályozza meg, hanem azt is lehetetlenné teszi, hogy a másik képe ugyanúgy éljen bennünk tovább, ahogyan addig. Ez az a mozzanat, ami miatt belső erőforrásainkat elveszítjük.