Te is túl fogod élni!

Azt is tapasztaljuk azonban, hogy vannak emberek, akik súlyos megrázkódtatások, betegségek, katasztrófák vagy veszteségek után hamarosan talpra tudnak állni. Visszanyerik energiájukat, folytatják munkájukat, és hosszabb-rövidebb idő után új kapcsolatba vagy akár új életformába is kezdhetnek, változtathatnak addigi életükön. Sokszor látjuk, hogy a tragikus élmények mintegy megérlelik a személyiséget, ami pozitív változást hoz az emberekhez, a világhoz való viszonyában. Ezekben az esetekben mintha valamilyen plusz erőforrás lépne működésbe.

A görög mitológiában Anteusz, Poszeidón tengeristen és Gaia, a Föld istennőjének óriás gyermeke volt arról nevezetes, hogy ha harc közben a földre került, onnan megerősödve pattant fel, mert anyjával érintkezve visszanyerte erejét. A görögök tudtak valamit a belső erőforrások eredetéről. Sokszor halljuk, hogy nehéz élethelyzetben valaki úgy merít erőt, bátorságot, hogy felidézi magában életének fontos személyeit, ettől megerősödve aztán folytatni tudja küszködését, és kibírja a viszontagságos helyzetet.

A reziliencia lényegében azt a tulajdonságot vagy helyesebben képességet jelöli, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát testi-lelki szenvedés, betegség után. Reziliensnek lenni nem jelenti viszont azt, hogy az egyén nem éli át a szenvedést. A reziliencia nem olyan tulajdonság, amely valakinek vagy megvan, vagy hiányzik. Olyan gondolkodásmódokból, magatartásokból és cselekedetekből áll, amelyeket mindenki képes kialakítani. Legfontosabb feltétele talán a szeretetteljes és támogató emberi kapcsolatok megléte, amelyekből erőt lehet meríteni, amelyek megoldási és szerepmodelleket kínálnak, bizalmat és bátorítást adnak. Szükséges még, hogy képesek legyünk reális terveket készíteni és lépéseket tenni megvalósításukért. Ugyancsak fontos az önbizalom, a kommunikációs készség és az erős érzelmek és indulatok kezelésének képessége. Mindezeket a tulajdonságokat mindenki kifejlesztheti magában.