Az ártatlan gyermek mítosza

Éppen száz éve vitték először színpadra Sir James Matthew Barrie Peter Pan, a fiú, aki soha nem nő fel című darabját. Negyven évvel korábban íródott az Alice Csodaországban. A fantáziavilágban játszódó gyermekmesék nagy korszaka volt ez. A következő évtizedekben születtek olyan mesekönyvek, mint a Doktor Doolittle (1920), a Micimackó (1926), a Bambi (1928), Babar története (1931), ugyanabban az évben a Miki egér első kötete, majd 1934-ben a Mary Poppins, 1943-ban a Kis herceg. A többi halhatatlannal együtt a Peter Pan sem kerül le műsorról, készült belőle musical, rajzfilm és persze könyv, sok kiadásban. Vajon mi lehet sikerének a titka?

Az örök ifjú, latinul puer aeternus, az emberi gondolkodás és képzeletvilág ősrégi figurája. Mint mitológiai alak az örök ifjú és az isteni gyermek ma is eleven. Jung a puer aeternusban a teremtő zsenit és a vallásos megújulás jelképét látja, amely akkor kap különös jelentőséget, amikor egy kultúra hagyományos szellemisége szétesik, és új értékeket, új életformákat és megoldásokat keresnek.

A huszadik századot joggal tarthattuk ilyen válságos korszaknak, és ez nem csak a festészetben, zenében és szépirodalomban jelent meg, hanem a mesékben is. A kis herceg, Peter Pan, de a Miki egér figurája is időtlenül fiatal, puer aeternus, ugyanakkor játékos, felszabadult. És ne feledjük a fiatalságnak azt az eddig soha nem látott kultuszát, ami ezt a századot jellemezte. A szülői és a felnőtt tekintély odavan, a korszerű szülő igyekszik öltözködésben, beszédstílusban gyerekeit utánozni, a kereskedelmileg óriási erővel támogatott, folytonosan változó ifjúsági szubkultúrákhoz alkalmazkodni.

Megjelenik a válság pszichológiai oldala is. A mai kor örök ifjai nem képesek serdülőkorukon túljutni, fiatalságuk valójában fejlődési elakadás. Ezek azok a férfiak, akik soha nem nőnek fel. Megjelenik ez a tartós partnerkapcsolathoz szükséges elkötelezettségre való alkalmatlanságban és abban is, ahogyan ezek az emberek állandóan tápláló, minden igényüket ellenszolgáltatás nélkül kielégítő anyafigurákat keresnek. Ugyanakkor menekülnek a kötelékekből, és ez a kettősség pokollá teheti partnereik életét. Másrészt kreatívak, nyughatatlanok, álmokat kergetnek. Sajátos, de mégis jellegzetes Peter Pan típusú örök ifjú a botrányok között evickélő Michael Jackson is. A puer aeternus a mai kultúrában csillogó, de alapvetően tragikus sorsú médiajelenség.