Nem hangzana túl romantikusan, ha így szólnánk kedvesünkhöz: "Drágám, úgy érzem, mindig növekszik az oxitocinszint az agyamban, ha mellettem vagy. Házasodjunk össze!"
Agykutatók szerint a romantikus szerelem az egyik agyi hálózat magasan fejlett formája, egy a három ősi hálózat közül, amelyek az emlősök szaporodását szabályozzák. A szexuális késztetés annak érdekében alakult ki, hogy az egyedek minden alkalmasnak tűnő partnerrel szexuális kapcsolatot kezdeményezzenek. A tetszés és vonzódás, a romantikus szerelem előfutára, az emlősöknél arra való, hogy hatására az egyed képes legyen kitartóan követni, üldözni a kiválasztott szexpartnert és ezáltal az újabb udvarlásokra fordítandó időt és energiát megtakarítsa. A hím és nőstény közötti kötődés kialakulása alkalmassá teszi az egyedeket arra, hogy elegendő ideig együtt maradjanak ahhoz, hogy fajspecifikus szülői feladataikat ellássák. Ebben a kötődésben van speciális szerepe az oxitocinnak, embernél, állatnál egyaránt.
Egy agyi képalkotó eljárással (fMRI) végzett vizsgálatban 17 fiatal vett részt, akik éppen őrülten szerelmesnek vallották magukat. A vizsgálat során többek között szerelmük fotóit kellett nézegetniük. A vizsgálat igazolta a kutatók feltevését, mely szerint a szerelmi érzések az agy speciális régióinak fokozott aktivitásával járnak. Ezek közül az egyik régió része az agy motiváló és jutalmazó rendszerének. A rendszer fokozott működése emelkedett hangulattal, eufóriával jár és arra készteti az egyént, hogy minden áron igyekezzen fenntartani a kapcsolatot a pozitív érzést kiváltó személlyel. Hasonlóan a drogfogyasztóhoz. Más területek is nagyobb aktivitást mutattak a vizsgált szerelmesek agyában, ezek közül az egyik azonosnak bizonyult azzal a régióval, amely egy másik képalkotó vizsgálat során csokoládéevéskor aktiválódott.