A mai oktatási rendszer semmilyen másságot nem tűr el

Vágólapra másolva!
Pszichológusunk, Szendi Gábor A jó vadászok leszármazottjai című cikkében a hiperaktív gyerekekről és a "félrekezelés" módjairól is írt. Sok olvasónkat érint a téma, meglátásaikat és véleményüket megosztották velünk.
Vágólapra másolva!

Kedves Szendi Úr!

Kislányom 10 éves. Pici korától kezdve meglehetősen eleven, mozgékony volt. Mivel első gyermekem volt, azt hittem ez a természetes. Amikor óvodába került, kiderült, hogy az óvónők nem bírnak vele. Az óvoda pszichológuson kívül egy családsegítő pszichológusával és a kórházi gyerekidegosztály pszichológusával is megvizsgáltattam a kislányomat. Megállapították, hogy hiperaktív a gyermek. Ketten a Ritalint javasolták, de mivel abban az időben a tévében többször láttam olyan riportot, ami ennek mellékhatásáról szólt, nem igen akartam belevágni. Hogy a hírek igazak voltak-e, vagy sem, azt a mai napig nem tudom, de mindenesetre elég volt ahhoz, hogy megpróbáljam anélkül. Szerencsémre a harmadik doktornő azt javasolta, hogy a gyógyszerek előtt próbáljam meg fizikailag és szellemileg is leterhelni a gyereket, szerinte sokszor ez segít. Mivel addig is rengeteget voltunk a játszótereken, meg biciklizett sokat a kislányom, úgy gondoltam, eleget mozog. Doktornő szerint viszont a rendszeres és rendszerezett mozgás más. Kipróbáltuk. A kislányom 3,5 éves korától rendszeresen heti 11-12 óra edzésre jár. Ezzel egy időben átvittem olyan óvodába, ahol szellemileg is lekötötték. A gyermek teljes mértékben kezelhetővé vált.

Ugyan sem pszichológus, sem orvos nem vagyok, azt sem tudom, hogy ennek tudományosan is van-e valami magyarázata, de nálunk ez a "leterheléses" módszer nagyon bevált. Nagyon örülök, hogy nem a gyógyszer mellett döntöttem.
Kislányom most 4. osztályos, mind a mai napig tartjuk a szellemi és fizikai terhelést. Informatika, nyelv és testnevelés tagozatos iskolába jár. Rengeteg versenyfeladatot készít eredményesen, országos versenyeket nyer elsőtől kezdve több tantárgyból, rajzpályázatokon vesz részt rendszeresen, fogalmazás pályázatokra ír, németül és angolul tanul. Mozgásigényét jelenleg a karate, a majorette, az úszás, a ritmikus sportgimnasztika és a korcsolyázás elégíti ki. Természetesen mindezek mellett, mint minden gyerek, játszik is :)
A magatartászavarok tulajdonképpen szinte megszűntek, a figyelemzavarok pedig már csak a nyári szünetben jönnek elő, mikor nincs tanulás és lényegesen kevesebb az edzés, de már ez sem olyan mértékben, mint óvodáskorban.

Amit írtam nem titok, természetes, hogy hozzájárulok a közléséhez is, talán más gyerekeken is segíthet ez a "módszer". Egy biztos, a szülőknek is legalább olyan leterhelést okoz, mint a gyereknek. De bízom benne, hogy más szülő is képes ekkora "áldozatot" hozni a gyermekéért, hogy ne egy agyongyógyszerezett viselkedés- és figyelemzavaros gyereke legyen, hanem egy szellemileg és fizikailag is kiemelkedő sikereket elért vidám gyereke.

Üdvözlettel: Szeredi Andrea

Kedves Andrea!

Jó olvasni sikersztorit is ebben az agyonpszichiátrizált és medikalizált
világban. Szerencse, hogy Önök nem hódoltak be az uralkodó rutineljárásnak,
és szerencse, hogy van még orvos, aki nem a dolgok könnyebb végét fogja meg, hanem valóban a "beteg" (ha egyáltalán nevezhetjük betegnek gyermekét) érdekeit tartotta szem előtt. Amit tapasztaltak, az nagyszerű, és azt igazolja, hogy a viselkedésterápiás megoldások, persze odaadó szülői gondoskodással és sok áldozat meghozatalával sikeres megoldások lehetnek. Ezt az elfásult és túlterhelt oktatás és egészségügy nem tudja vállalni, de nem is propagálja, mert önmaga kritikája volna. Marad a kényelmes, de nem veszélytelen, és eléggé kétséges hatású gyógyszerelés. Ami csak látszólag oldja meg a problémát, valójában áttolja a pszichiátria asztalára.

Gratulálok a kemény munkához és a megérdemelt sikerhez!

Üdvözlettel: Szendi Gábor

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Mindent egy helyen az Eb-ről