A kábítószeres bűnözők gyógykezeléssel elkerülhetik a büntetést

A törvényelőkészítési munkálatokat végző Igazságügyi Minisztérium felmérése szerint az utóbbi években a növekvő mértékű bűnözés, és a jogerősen elítéltek számának növekedése ellenére a bíróságok gyakorlatában arányait tekintve csökkent a szabadságvesztés büntetés kiszabása. Az európai statisztikákat tekintve azonban a fentiek ennek ellenére mégis túlzsúfoltak a magyar büntetésvégrehajtási intézetek és a felmérések szerint rossz a meglévő létesítmények műszaki állapota is. A nemzetközi büntetőjogi irányzatok vizsgálata alapján a törvény előkészítői rámutattak arra, hogy az Európai Unió tagállamaiban - az Egyesült Államokkal ellentétben - a szabadságelvonással nem járó büntetések javára tolódott el a mérce. Az európai irányzat képviselői azt vallják, hogy a bűnözés megfékezése tekintetében egyre hatástalanabbá válik a szabadságvesztés büntetés alkalmazása. Az esetek többségében nem bír elegendő elrettentő, visszatartó erővel ezért a más jellegű (vagyoni jellegű, feltételes elítélés, próbára bocsátás, közmunka) büntetések kiszabását preferálják. A szabadságelvonásra csak végső esetekben kerülhet sor. A Büntető Törvénykönyv 1998-as módosítása során a büntetések kiszabásával kapcsolatos rendelkezéseket jelentősen megszigorították, amelyek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

A fentiekre tekintettel kábítószerrel való visszaélés esetén a három évi vagy annál hosszabb időtartamú szabadságvesztés büntetést csak akkor kell fegyház fokozatban végrehajtani, ha annak kiszabására a bűncselekmény súlyosabban minősülő esete miatt került sor. Enyhültek a feltételes szabadságra bocsátás szabályai is. A jövőben e kedvezmény alkalmazása szempontjából nem lesznek eleve kizártak a többszörös visszaesők. A bíróságok a próbára bocsátás intézményét nem csak a bűncselekmények enyhébb kategóriájának tekinthető vétségek, hanem a három év szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntettek esetében is alkalmazhatják.