Rékasi Károly: Enikő az én jobbik felem

Miért vállaltál annak idején szerepet egy tévésorozatban?

- Nem csak egyszerűen vállaltam - magam mentem elébe a lehetőségnek. Nem is volt könnyű bekerülni, de a kameraéhség akkor már olyan erős volt bennem, hogy komolyan fontolgattam, szerepet vállalok egy olasz szexfilmben. Engem kezdetektől fogva a filmezés izgatott leginkább, és épp ez az a terület, ahol a legkevesebb lehetőséget kaptam. A mai napig kívül esem azon színészek körén, akiket forgatni hívnak. Nem tudom, ennek mi az oka, de már tudomásul vettem. A szappanoperát éppen ezért nagyon komolyan vettem, éjszakánként keményen készültem a másnapi felvételre.

Igyekeztem a lehető legjobban kitalálni a karaktert, amelynek eredeti leírása 12 sor volt csupán. A többit én tettem hozzá, és a figura nagyon pozitív fogadtatásra talált a nézők körében. Én hiszem, hogy ha bármilyen közegben teremtődik érték, az tetten érhető. Ezért ez számomra egyáltalán nem volt megvetendő színészi munka, és kíváncsi lennék, hogy a sorozatoktól fanyalgó kollégák hány százaléka utasítana vissza egy hasonló lehetőséget.

Mondták már neked, hogy jó interjúalany vagy?

- Ezt annak a riporterhölgynek kellene mondani, aki a minap 2 órás, élő rádióbeszélgetésre hívott. Azt kérte, elevenítsek fel az életemből néhány kedves történetet, és ezekhez válogassak olyan számokat, amelyek valamiért kötődnek az adott élményekhez. Amikor megbeszéltük, tetszett a dolog. Ahogyan azonban közeledett a dátum, és válogattam a zenéket, egyre szomorúbb lettem. A kitűzött napon már annyira, hogy úgy éreztem, ebben a beszélgetésben én valamiért nem akarok részt venni. Telefonáltam, nagyon elnézést kértem, és lemondtam. Annál az adónál a népszerűségem valószínűleg az Ebola víruséval lehet azonos szinten. Egyébként bár emberileg tudom, hogy helyesen tettem, szakmailag nem voltam profi, és kellemetlen helyzetbe hoztam a nagyon kedves riporterlányt. Vannak ilyen dolgaim is, és ezek is a Rékasihoz tartoznak.

Feleséged, Détár Enikő látszólag a tökéletes ellentéted. A külső szemlélő számára kedvesen szeleburdi, mindig ezer fokon égő, megfelelni, tetszeni vágyó lány.

- Igen, és a felvázolt ellentét miatt akár utálhatnánk is egymást. Kettőnk ellentétes pólusai talán azért egyeztethetők olyan jól, mert sosem próbáltuk egyeztetni őket. Imádom azt, hogy Enci ilyen - ő az én jobbik felem. Sebezhető, nyitott, végtelenül érzékeny ember. Sokkal szürkébben élném az életem, ha nem ő volna a párom.

Biztosan szereted, ha otthon rend van. Enikőről viszont el nem tudom képzelni, hogy kétszer ugyanoda tesz le valamit.

- Épp tegnap civódtunk azon, miért nincs soha egy nyomorult toll a telefon mellett. Ő ezt Zsigmond fiunkra próbálta hárítani, de sántít a dolog, mert már akkor sem volt toll, amikor Zsebi még nem is élt. Enci nem érti, hogyan lehet megoldani, hogy valami mindig a helyére kerüljön. Számomra viszont magától értetődő. De tudod, hogy ez miért nem konfliktusforrás? Mert vannak ennél sokkal fontosabb dolgok és sokkal erősebb érzések. Ha valami alapvető összhang hiányzik a kapcsolatból, akkor akár el is lehet válni amiatt, hogy a telefon mellett nincs toll. Ha azonban jelen van egy hullámzó szerelem (azért használom ezt a szót, mert hazudik, aki azt mondja, hogy 20 évig egyfolytában szerelmes a párjába), egy egymásra való kíváncsiság és rácsodálkozni tudás, a szexuális boldogság - akkor nem az határozza meg a tudatomban az együttlétet, hogy időnként átesem Enci táskáján, és tele van a dívány hajcsattal. Sőt, számomra ezek szeretni való dolgai. Amióta együtt vagyunk, sokkal nyitottabb, kedvesebb, oldottabb lettem én is - őszinte, széles mosoly ül ki az arcára. - Most képzeld el, milyen voltam azelőtt!