Rékasi Károly: Enikő az én jobbik felem

Hogyan tudtad ezt az elvet átültetni a gyakorlatba, amikor két évig állandó szereplője voltál a Barátok köztnek, az ország legnézettebb szappanoperájának? Gondolom, ebben az időben igen sok inger ért nyilvános helyeken.

- No, azért ezek is sokfélék voltak. Sosem felejtem el, egyszer az egyik aluljáróban odajött hozzám egy roma srác. Köszönt, rám mosolygott, és azt mondta: "Tudod, miért tetszel nekem annyira a Barátok köztben? Mert olyan az a Barta Zsolt, mintha egy igazi ember lenne." Ez a legnagyobb elismerés, amit csak színész kaphat - mintha hájjal kenegettek volna. Ezekre a megnyilvánulásokra nagyon pozitívan reagáltam. A bunkó, bratyizós hátbaveregetéseknél pedig én is felvettem a kommunikáció ritmusát.

Sosem tartottál attól, hogy ez utóbbi árthat az imázsodnak?

- Egy lépést sem tettem azért soha, hogy legyen imázsom. A kép én magam vagyok. Ha valakit érdekel a személyem, és megküzd azzal a nehézséggel, hogy a közelembe kerüljön, az megismerhet. A többiek csupán véleményt alkotnak rólam a szerepeim, tévészerepléseim és az utcán való viselkedésem alapján. Nem központi kérdés számomra, hogy mit gondolnak rólam, és nem akarok mindenkinek megfelelni. Volt ilyen időszakom, de ez a törekvés csak zsákutcába vezethet. Így lehet, hogy kevesebben szeretnek, viszont esténként nyugodtan fekhetek le, mert tudom, hogy önmagamat mutattam meg.

Az emberek jó része Barta Zsoltként ismer, és a többségnek valószínűleg fogalma sincs, hogy aktuálisan milyen darabokban játszol. Nem bánt ez téged?

- Vannak újságíró ismerőseim, akik felhívnak időnként, hogy történt-e velem valami érdekes mostanában. Ilyenkor lelkesen kezdem sorolni, hol tart a próbafolyamatom, milyen szerepekre készülök, mekkora nyílt színi tapsot kaptunk előző este - mire udvariasan végighallgatnak, majd megkérdik: "Jó, de valami érdekes nem történt? Nem botlottál meg legalább a próba során?"

Olyan időket élünk, amikor egy kereskedelmi csatorna sztárnak kiált ki valakit, aki súgógépről időjárás-jelentést olvas fel vagy élőadásban nemi aktus részesévé válik. Azt a műsorvezetőt, aki tegezve felszólítja a kedves nézőt, hogy "ugass be a műsorba!" Éppen ezért, amikor - akár a legnagyobb jóindulattal - közelítenek felém a sztár jelzővel, én nagyon szépen szoktam kérni, hogy ne tegyék. Számomra sztár ma Magyarországon az, akinek az előadását meghirdetik például az Erkelben, és pillanatok alatt szétkapkodják rá a jegyeket. Marton Éva sztár. Hogy jön ahhoz egy kereskedelmi rádió vagy televízió, hogy a saját alkalmazottjáról ugyanezt állítsa? Én azt mondanám rájuk: ismert emberek, mert minden nap látjuk őket. Ez pedig azért van, mert nem kell értük külön fizetni - szerződést kötök egy szolgáltatóval, és megveszem őket átalánydíjas csomagban. Sajnálom azokat a védtelenné vált fogyasztókat, akiknek oda sodródott az életük, hogy az egyedüli izgalmat a televízió képviseli. Végtelenül ingerel ez a tendencia, mert nem képvisel semmiféle értéket.