Férfi bébiszitterből soha nem lesz pótpapa

Sződy Judit pszichológus várja leveled gyermeknevelés, gyermekvárás témakörökben. Akkor is írj bátran nekünk, ha gyermekednek vannak lelki gondjai. Összeállításunkban a hozzá érkezett levelekből és Judit válaszaiból gyűjtöttünk egybe egy újabb csokorra valót.

Kisfiam 2 és fél éves, nagyon ügyes, kedves kis fickó. Szerencsére nem volt és most sincs vele sok probléma. Nagyon értelmes, néha meglepően okosan gondolkodik. Ezért is lep meg (és szomorít el néha), hogy a bilire nem hajlandó ráülni. Kétéves kora körül próbálkoztam először. Nyár volt, sokat járt pelenka nélkül. Eleinte az udvaron a földre, majd a bilibe is pisilt.

Nagyon megdicsértem, együtt örültünk. Figyeltem az órát, hogy mikor lesz megint aktuális, és néha sikerült elcsípni. Aztán volt egy pár hét, mikor előre szólt, ha kakilnia kellett, és még odaértünk a bilire is. Aztán ez megszűnt. Most már nem csak hogy nem szól, de a bilire ültetni is csak mindenféle fortéllyal lehet (megmutatjuk a halacskáknak, vagy megnézünk egy mesét stb.). Megkérdeztem a gyermekorvost, szerinte semmi baj, legyek türelemmel. Ebben igaza van, mást nemigen tehetek. Csak az a gond, hogy nekem hamarosan vissza kell mennem dolgozni, és a kicsinek oviba kellene mennie. És ha éppen csak az óvodába járás előtt nem sokkal lesz szobatiszta, félek, hogy az oviban esetleg előfordul egy-egy baleset. Nem szeretném, ha emiatt rosszul érezné magát. Ráadásul a bőre is nagyon érzékeny, jobb lenne, ha végre elfelejthetnénk a pelenkát.

Megpróbáltam a WC-re ültetni (ahogy anya meg apa is szokta), vettünk rá gyermekülőkét. Jutalmat adok, ha van valami a biliben, és nagyon megdicsérem. Ha a nadrágba megy, elmondom, hogy ez nagyon csúnya, nem itt van a helye. És ezeket tudja is, de mégsem haladunk. Sőt, egyre nehezebb rábeszélni, hogy bilire üljön. Néha hosszasan üldögél rajta, minden eredmény nélkül, aztán mikor felállítom (mert szerintem a bili nem arra való, hogy ott játsszon, és a fél napját ott töltse), két percen belül bepisil. Mintha addig visszatartaná. Lehetséges ez?

Reggel, mikor felébred, azonnal bilire ül (elég jó eredménnyel), de napközben lehetetlen rábeszélni, bár néha ez is sikerül. Úgy érzem, igen messze vagyunk attól, hogy idejében szóljon, vagy hogy egyedül elintézze. Erőltetni nem fogom, de valami jó ötlet most már nagyon kellene. Eléggé el vagyok keseredve néha. Nem hiszem, hogy egy ilyen ügyes és okos gyerek nem érti, hogy mit szeretnék tőle. Abban is biztos vagyok, hogy idejében érzi, hogy mikor kellene bilire ülni, olyankor ugyanis eltűnik, és feltűnően csendben van. Ezekből a jelekből néha sikerül idejében felismerni, hogy mire készül, és megpróbálom rábeszélni, hogy üljön a bilire. De gyakran elküld maga mellől, vagy elszalad. Szeretnék neki segíteni, mert látom rajta, hogy őt is zavarja. Ha legalább tudnám, hogy mi lehet az oka!

Lehet, hogy elkedvetlenedsz a választól, de nem sok teendőd van. Több nem, mint az, hogy békén hagyod a gyereket, és megvárod, míg magától érdeklődni kezd a bili vagy a vécé iránt. Jó lenne, ha hároméves koráig nem kerülne oviba - nem véletlen, hogy ez az eredeti korhatár, ugyanis kb. hároméves korra stabilizálódik a szobatisztaság - hacsak a túl korai szoktatással nem kavarják össze a gyereket. Sajnos lehet, hogy nálatok már erről van szó - vagyis a gyerek nem azért nem szobatiszta, mert még nem érett az idegrendszere, hanem azért, mert a bili-ügy körül ilyen nagy hercehurcát tapasztalt, szorong is tőle, hogy bepisil, bekakil, de élvezi is, hogy a pisi-kaki ügyből kifolyólag újra és újra ráirányul anyukája teljes figyelme.

Egyszóval nem érti az egészet - és nem azért mert nem okos, hanem azért, mert az ő korában még teljesen másképp - főleg az érzelmei által vezérelve látja az ember a világot. Próbálj hát még türelemmel lenni, pelenkázni, mint egy évvel ezelőtt, és ne is említsd a dolgot. Majd nyáron biztosan megoldódik a probléma. Ha intézménybe kell adni, akkor legyenek a gondozók türelmesek, vagy válasszatok bölcsődét - ennek a korosztálynak ugyanis az való.