Férfi bébiszitterből soha nem lesz pótpapa

Sződy Judit pszichológus várja leveled gyermeknevelés, gyermekvárás témakörökben. Akkor is írj bátran nekünk, ha gyermekednek vannak lelki gondjai. Összeállításunkban a hozzá érkezett levelekből és Judit válaszaiból gyűjtöttünk egybe egy újabb csokorra valót.

Ikerlányaim 21 hónaposak, egyedül nevelem őket. Szeretném, ha egy férfi-mintát is látnának maguk előtt - a nagyapjukon kívül. Mi a véleménye a férfi bébiszitterről? Hol találok Magyarországon - elérhető áron - ilyet?

Kérdésem talán furcsa, de nem keresek csak azért valakit, hogy mindenáron a társadalmilag megszokott családformában éljünk. Természetesen szeretném, és jó lenne, ha ez megtörténne, de nem szeretném őket/magunkat semmibe kényszerűségből belerángatni.

A férfi-nő minta egymás kiegészítése. A nő a család melegét biztosítja, a gyerek felé azt közvetíti: maradj itt, légy hozzám közel, így én is közel maradhatok hozzád. A férfi a családtól való eltávolodásra készteti a gyereket: légy ügyes, okos, tűrj, próbálkozz, fedezd fel a világot. Mindezt nem durván, hanem szimbolikusan, az apára jellemző játékokkal (dobálós, birkózós, versenyeztetős) és az apára jellemző elvárásokkal teszi. Ezt nem könnyű megadni egy nőnek egyedül, főleg, ha kevés ilyen "férfi" tuljadonsággal rendelkezik (mindannyiunkban van férfi és nő is, persze, nem egyforma arányban).

A férfi mintát nem biztos, hogy megkapják a férfi bébiszittertől, ugyanis a bébiszitteri viselkedés többnyire női mintákat közvetít - akár férfi az illető, akár nő, de azért nem elképzelhetetlen a dolog. Személy szerint nem ismerek ilyen fiúkat. Talán a kiképzőhelyeken lehet érdeklődni, vagy az óvónőképző főiskolákon, hogy végzett-e fiú mostanában. Családon belül segíthet, ha sokat nagyapázhatnak a gyerekek, és az is, ha majd olyan oviba és iskolába járnak, ahol van férfi pedagógus. Ez nem túl gyakori, egyelőre főleg Waldorf-óvodában és -iskolában talál ilyet.

* * *

A nővérem kisfiával kapcsolatban szeretnélek megkérdezni egy történet kapcsán, amit nem igazán tudok hova tenni.

Ádám másfél éves, és nagyon aranyos, értelmes, jószívű kisgyerek. Úgy látom, a nővéremék nagyon jól nevelik, viszont amit egy kicsit kifogásolok, hogy elég sokszor passzolják le, többnyire a szüleimhez, ritkábban bébiszitterhez. A múltkor egy egész napot voltunk a szüleimnél, amikor Ádám is ott töltötte az egész hetet. Játszottunk vele, bohóckodtunk, és úgy tűnt, hogy a férjemmel nagyon megtalálta a közös hangot. Sőt, amikor a férjem kiment a konyhába, és Ádám ezt észrevette, hangosan elkezdett kiabálni, hogy "APA"! Én mondtam neki, hogy apa most nincs itt, meg hogy dolgozik, de ő csak mondogatta. Majd kiment a konyhába a férjemhez, és minden rendben volt.

A kérdésem az lenne, hogy mennyire lehet egy másfél éves kisfiú tisztában ennek a szónak a jelentésével, és hogy ez az egész ad-e okot aggodalomra?

Nem hiszem, hogy e miatt aggódnotok kéne. Egy másfél éves kisfiú nem tudja még megfogalmazni, hogy mit gondol, mit érez. Mindez azt is jelenthette, hogy "olyan jó veled játszani, mint apával", "olyasmi lény vagy, mint apa". Az apa jelentése egy ekkora gyerek számára nem ugyanaz, mint a felnőttek számára.

Apa az, akivel hancúrozunk, akit ritkán látok, de rendszeresen, akinek mély hangja van, aki néha rám morog. Ilyesmi. Sem a vérségi viszonyokat, sem a szellemi, eszmei értékét nem éli meg az apaságnak, csak az érzelmi, gyakorlati részt. Előre mondom, hogy kicsit később - úgy hároméves kora körül - lehet, hogy egyszerűen utálni fogja az apját, féltékeny lesz, riválisának tartja majd - és talán ezt meg is mondja mindenkinek. Ez nagyon jellemző fejlődési állomás, majd minden kisfiú átéli - hogy utána megforduljon az egész, és azonosulni tudjon a férfival.

Sződy Judit