Nehéz a dolga a pótmamának

Sződy Judit pszichológus várja leveled gyermeknevelés, gyermekvárás témakörökben. Akkor is írj bátran nekünk, ha gyermekednek vannak lelki gondjai. Összeállításunkban a hozzá érkezett levelekből és Judit válaszaiból gyűjtöttünk egybe egy újabb csokorra valót.

Segítséget szeretnék kérni. A barátomnak van egy 4 éves kislánya, aki minden 2 hétben egyszer nálunk van reggel tizenegytől este hatig. A kérdésem az lenne, hogy mennyit eszik egy ennyi idős kislány. A levest mindig megeszi ebédre, de a második fogásból épp hogy csak eszik valamit, és a desszertből is csak egy picit. Ebéd után viszont a gumicukrot és a kindertojást meg tudja enni, csak a főételért nem rajong. Már mindennel próbálkoztam, állatfigurákat csináltam a husiból, tavirózsát a zöldségekből, de sajnos ez sem segített. Megeszi a figurák szemét, és eszik pár falat husit, és megköszöni, hogy nem kér többet.

A másik problémám az lenne, hogy hiába iszik rendesen ez alatt a 6-7 óra alatt, mégis, már 2-szer előfordult, hogy ez alatt az idő alatt nem pisilt. Hiába ültetem a vécére, azt mondja, nem kell, hiába találok ki történeteket, hogy a WC-manó örül, ha valaki belepisil, és tegyük boldoggá - ez se segít.

Normális ez? Ha nem, akkor mit tudok tenni? Igy pótmamaként nem tudom, mi a normális, és persze, ha az édesanyához fordulok segítségért, csak üvölt a párommal, hogy mennyire nem értünk a gyerekhez.

A legjobb, amit tehetsz, hogy nem foglalkozol ezekkel a problémákkal. Ugyanis attól fognak megoldódni.

De azért írok egy kicsit bővebben. Evés-ügyben az lenne a jó, ha megtudnád, hogy otthon hogy működik a gyerek - ha ott is ezt csinálja, akkor nincs mit tenned, anya rontotta el, te nem javíthatod meg a rád jutó néhány óra alatt. Ha otthon rendesen eszik, akkor viszont nálatok se menjetek bele ebbe a mókába: ne legyen édesség ebéd után. Ha megéhezik, adj neki gyümölcsöt (a reszelt almát pl. minden gyerek imádja - édességnek tekinti).

Nem véletlenül írtam, hogy "móka". A gyerek nagyon hamar megérzi, hogy mi az, amivel a felnőtteket "lázba hozhatja". Például azzal. hogy nem eszik. Ez nagyon jó módszer arra, hogy tartósan a felnőttek teljes figyelmét birtokolja. Ne hagyd, hogy az evést eszközként használja fel, és, hogy ő írányítson téged. Te vagy a felnőtt, te hordod a kalapot. Ezzel nem azt akarom javasolni, hogy tömd bele az ennivalót, még azt is, amit nem szeret. Nem kell megtömni, de nem is kell ekkora feneket keríteni a dolognak. Ha nem eszik - hát nem eszik. Ha megtapasztalja, hogy fölösleges cirkuszolnia, hogy nincs többé produkció - akkor majd eszik. Ha mégsem, akkor majd eszik otthon. Az édesanyjának nem lehet az ellen kifogása, hogy nem tömted meg a gyereket, az ellen sem, hogy nem adtál neki csokit rendes étel helyett.

Ugyanez vonatkozik a pisilésre. Nem kell ebből műsort csinálni. Ha azért nem pisil, mert szorong (ezen nem csodálkoznék a különélés miatti feszültségek mellett), akkor a szorongása nem fog oldódni attól, hogy megpróbálod rávenni a pisilésre, mindenféle furfangokkal. Ha azért nem pisil, mert a pisilés körüli hercehurca is érdekes programnak bizonyul számára - tehát a "nem-pisiléssel" provokálja ki a figyelmeteket - akkor meg éppen a hercehurca megszüntetése a megoldás a problémára. Ne maceráld a pisiléssel. Ha otthon már megy neki a dolog, és stabilan szobatiszta, akkor egy idő múlva "idegenben" is fog menni. Ha meg bepisilne - mert direkt visszatartja, és nem bírja tovább -, akkor egyszerűen cserélj ruhát rajta, ne kérd számon a dolgot, ne szidd le. Ne csinálj ügyet belőle - ez a megoldás kulcsa.

Ennek a kislánynak most alapvetően arra van szüksége, hogy biztonságban érezze magát, hiszen a szülei szétköltözésével és az ezzel járó feszültséggel elvesztette a kapaszkodási pontokat. A legtöbb, amit tehetsz, hogy higgadt maradsz, kedves és figyelmes. Ha vele foglalkozol, akkor nagyon figyelsz rá, megpróbálod kitalálni, hogy mi lenne jó neki, és ehhez alkalmazkodsz - a realitásokon belül. Vagyis: amit megengedhetőnek tartasz, azt megengeded neki, minden alkudozás nélkül (pl. hogy otthagyja az ebédet). De amit megengedhetetlennek tartasz, azt nem engeded meg - itt sincs alkudozás (pl. hogy csokit egyen ebéd helyett.) Ez a látszólagos keménység igazából azt jelenti, hogy következetes vagy vele, kiszámítható, és kapaszkodókat nyújtasz neki. Most erre van a legnagyobb szüksége.