Tech-Sziget: milyen is volt?

Még '97-ben is megtűrt elemek voltak a partyarcok a Szigeten, egy szélre száműzött sátorral - mondjuk, annak legalább Lovebarrikád volt a neve (plusz Tilos, persze). Azóta pedig ott tartunk, hogy szinte az elektronikus zenei fellépők jelenléte menti meg a Szigetet a bővülő európai fesztiválpiacon való elsüllyedéstől. Egy tömbben az Elektron sátor, az underground stílusoknak (korábban ugyanez: Tilos), a Globe a kommerszebb tömegpartyknak, a Cinetrip azoknak, akik szolidan akarják és azoknak is, akik durván. Ráadásul a Nagyszínpad is alaposan megszórva elektronikai sztárokkal, a Wan2 és a Cökxpön programjáról nem is beszélve. Epizódok a 2004-es technoid-Szigetből.

Hirtelen kevés ismertebb és felkapottabb dj-t tudnánk mondani, mint az utolsó lemezeivel a vivás mainstreambe is átszivárgott Paul Oakenfold (talán Sister Bliss, de ő is csak a Faithless miatt). Úgy tűnik, ennek Oaky (magyarosabban: Oki) nagyon is a tudatában van, fellépése, mozdulatai, gesztusai mind erről árulkodnak. Meg persze egyes dopamin- és noradrenalin-visszavétel-gátlók gyakori alkalmazásáról. De erről kicsit bővebben is.

A jócskán elhízott és melírozott hajú Oakenfold a nyitónapon lépett az Globe szentélyjé alakított pultjába. Három lemezjátszóról, borzalmasan tompa hangzással trance- és house-slágereket nyomott a - sejtettétek volna? - nyomorgásig teli tánctérnek. Elhatalmasodó önmaga mára tényleg hatalmas sztárnak tudhatja önmagát: pultban repülést imitált, ugrált, csapkodott, és persze zenélt is - hibátlanul, vidámat - csak a hangcucc szólt botrányosan tompán. Utána el lehetett mondani, hogy voltunk már Oakyn is. Messze nem a boldog békeévek Travelling-élménye.

Josh Wink a második napra ütemezett sztárfellépőként már jóval változatosabb programot nyújtott - negyedakkora közönségnek, így már mozogni is lehetett. Az apró termetű, rasztahajú dj arcáról pillanatra sem tűnt el a félvigyor, zenéje pedig nagyon is szórakoztató volt. A tribal-breakektől az acidhouse-ig felvonult itt minden, középpontban persze a technóval. A szett kísérletezgetősebben, alapos műfaji ugrásokkal, vidám, már-már humorosnak mondható húzásokkal indult, az acidtechno (úgy hallottuk, a művész úr ezt a kifejezést szereti leginkább magára alkalmazni) később egyre inkább túlsúlyba került, nyilván a közönség ízlésének megfelelően.

A harmadik nap dramabatámadása után végleg kiderült, hogy ennél résznél nem voltak észnél - a kifejezetten más ütemre beágyazott Grooverider és Adam F is borzasztóan szólt (élvezni csak kint lehetett, ha nem csak a sebességre voltunk kíváncsiak) és a harmadik napra sem szereltek be légkondit. További próbálkozásainkat az első három nap kísérletei árnyékolták be, így már csak szinte véletlenül támolyogtunk be a Globe arénába. Volt még house-nap és több technós, Jeff Mills is, és általában elképesztő zakatolás, mikor mellette elhaladtunk.