"Deli-szép leventék, ha pőcük' levették, / hágnák az lyánykát persze - / az, kinek esze van, még elébb okosan / hanyattdűl egy pár percre, / kínálván az lyánykát, hogy az cucli száját / újabb csudára eddze!" A középkori udvari szerelem nem csak Lancelotok pocsolyára terített kabátjából, Laurák fátyol mögül eregetett pillantásaiból vagy Paolók és Francescák meghitt közös olvasásából állt. Bár ez már Boccaccio Dekameron-ja után is gyanús volt, az erényöv a 2006-ban megjelent Udvariatlan szerelem című antológiában hullott le végleg a szavakról.
A könyv nemcsak merész tematikája miatt vert fel nagy port - túlnyomórészt fiatal fordítók jegyezte újdonatúj fordításai és az utolsó ciklusként beillesztett, kitalált trubadúr, Jakub al-Muhadzser ciklusa szintén figyelemre érdemesítette. Sajtórecenziók, tévéműsorok foglalkoztak vele, a fordítók Budapesten kívül Pécsett, Debrecenben, Szegeden, sőt Kolozsvárott is nagysikerű felolvasóestet tartottak belőle. A kötet különlegessége, hogy az illusztrációkat Gyulai Líviusz készítette. |
A középkori költészet magyar nyelven jóformán egyáltalán nem ismert, obszcén vonulatát mutatja be a kötet, amelyből most Győrei Zsolt, a kötet egyik szerkesztője és a Színművészeti Egyetem növendékei készítettek előadást a Spinoza-ház meghitt, de könnyen fülledtté is váló színpadára.