"Vannak birkák és van szerelem...": János vitéz a Nemzetiben (fotók!)

SZÍNHÁZ

Január 16-án mutatta be a Nemzeti Színház Kacsóh Pongrác daljátékát, amelyet a zeneszerző egy évszázaddal ezelőtt Petőfi János vitéz-ének történetére komponált (Heltai Jenő írta a dalszövegeket). A rendező maga az igazgató, Alföldi Róbert volt, így nem csoda, ha sokan figyelték, mit művel most a modernizálásairól ismert színidirektor a "nemzet színpad"-án. A merész lépés jól sült el: tavaly ugyan csalódottak voltunk Alföldi Oresztész-rendezése miatt, de a János vitéz-t jó szívvel ajánljuk. "Vannak birkák, van búzamező, van romantika, van fájdalom, és van szerelem" - mutatta be Alföldi egy mondatban az előadást egy interjúban. Igaz, ami igaz, a nemzetis János vitéz inkább "családozós" színházi élmény, de annak remek. A sokszor játszott darabot úgy sikerült színre vinni, hogy egyszerre tessék a nagymamának, az unokának - sőt még az alternatív ízlésű fiatalabb színházbajárók sem találnak rajta nagyobb kritizálnivalót. Az előadás két szereposztásban fut, az elsőben Stohl András, Bodrogi Gyula és Udvaros Dorottya a húzónevek, míg a másodikban, amelyben fiatal színészek játszanak, igaziból csak Tompos Kátya neve jelent vonzerőt, meg esetleg Szabó Kimmel Tamásé, de ez utóbbi is csak annak, aki már látta a Made in Hungáriá-t. A kétféle előadásnak furcsamód nem praktikus, hanem koncepcionális okai voltak, legalábbis Alföldi Róbert ezt állította; szerinte más jelentések erősödnek föl a huszonévesek játszotta darabban, mint amikor idősebb színészek mondják, éneklik ugyanazokat a sorokat. Az előadás nem annyira "alföldis" (vagyis modernizálós), mint amire számít az ember jó pár Alföldi-rendezést ismerve, erre mondta Bodrogi Gyula, hogy "ma már az az igazán modern, ha a darabot úgy játsszák, ahogy le van írva". Bár ki tudja, a harmadik felvonásban azért szerepel metró. Ötletes díszletek, kisebb csavar, jó színészek - és maguk a dalok (például az Én, a pásztorok királya), amelyek olyanok, mint a népdalok: mindenki tudná dúdolni őket, csak nem biztos benne, hogy hol hallotta. Nézz képeket az előadásról!

_______________________________________

Praktikus info:
A színlap figyelmeztet, hogy tizenhárom éven aluliaknak nem ajánlják az előadást, de eltekintve a szomorú befejezéstől és a miniszoknyás-neccharisnyás tündérektől a harmadik felvonásban, nincs olyan riasztó vagy érthetetlen mozzanat az előadásban, ami miatt ne nézhetné meg akár egy tízéves is.