Pucsok József

Teljesítményfokozás, dopping és sport

Mindeddig négy olyan gént azonosítottak, amelyek a vázizomzat méretéért és az edzésre adott válaszreakcióért felelősek. Nemrégiben egy olyan szokatlanul erős izomzatú ötéves kisfiúról számoltak be, aki egy igen ritka genetikai betegségben szenved, amely a miosztatin gén hibájával jár. Jelenleg nem ismert, hogy az izomerőben mutatkozó különbözőségeket ugyanezen gén változatai okozzák-e. Feltételezések szerint a vázizomzatban olyan őssejtraktárak lehetnek, amelyek normál körülmények között téli álmukat alusszák, de mihelyt parancsot kapnak egy edzést vagy egy sérülést követően, rögtön új sejteket kezdenek termelni. A miosztatin szabályozhatja az ezekből az őssejtekből újonnan képződő izomszövet mennyiségét.

Létezik jelenleg olyan genetikailag módosított egér, amelynek izomzata túlzott mennyiségű PPAR-delta fehérjét termel. A PPAR-delta az a fehérje, amely fontos szerepet játszik a zsírok elégetésében és az elhízás elleni küzdelemben. Ezen egerek testsúlya a közel 100 napos magas zsírtartalmú étrendet követően egyharmada volt a kontroll állatokénak. Ám a kutatók megdöbbenésére a megnövekedett PPAR-delta drámai módon megváltoztatta az izomrost összetételét: a lassú izomrostok tömege megduplázódott. A génmódosított maratoni egér ezáltal 92%-kal nagyobb távolságot tudott megtenni közönséges társához képest.

Animáció: A "maratoni" egér

Jelenleg nem tisztázott, hogy a PPAR-delta fehérje magasabb szintje későbbi életkorban (vagy az emberekben) hasonlóképpen teljesítményfokozó hatású lehet-e.

A génkezelés előnyeire a sportolók joggal tarthatnak igényt izom-, ízületi- és sportsérüléseik gyógyításában. Ugyanakkor a génkezelés lehetőséget biztosít az izomműködés befolyásolásával a teljesítményfokozásra, a genetikai szintű doppingra is. A WADA 2002-ben felhívást tett közzé, melyben figyelmeztet ezekre a veszélyekre, és nemzetközi összefogást sürget a géndopping megelőzésére és a génmanipulációk kiszűrésére.