Sótonyi Péter Tamás

Az állatok mozgásának elemzése - A csirke kikelésétől a Spanyol Lovasiskoláig

A rómaiak a lovaglást a görögöktől tanulták és továbbfejlesztették, megtanították lovaiknak a piaffe és a passage lépésmódokat. Az equites kiváltságos osztálya volt Róma társadalmának. Kr. e. 216-ban a cannes-i csatában római részről 6000, Hannibál csapataiban pedig 10 000 kiváló lovas ütközött össze. Zablát és a kantárt használták, a nyerget, a kengyelt és a patkót viszont nem ismerték, így a lovak patái igencsak edzettek lehettek, ha Britanniától a Tigris folyóig tudták vinni lovasaikat. A császári Róma felülmúlhatatlan látványossága és a legnagyobb tömegeket megmozgató eseménye volt a kocsiverseny. A ló ebben a korszakban egyedülálló fontosságot ért el. Az előkelő római versenyistállót tartott, egy-egy értékes állat olykor 100 000 sestertiusért cserélt gazdát. Tiszta, rendes istállókban tartották a nemes példányokat, pálmaháncs kesztyűvel vakarták és tudományos alapossággal összeállított koszttal etették őket. Ez a kultusz is lassan elfajult, amit mi sem bizonyít beszédesebben, mint hogy Caligula lovának, Incitatusnak a példája, akit a közhiedelemmel ellentétben ugyan konzullá nem nevezett ki, de márványistállót építettek neki, elefántcsontból készült a jászola, bíborskarlát volt a takarója, aranyedényből ivott, és nyakát gyöngysor díszítette.

A római polgárt évszázadokon keresztül mi sem érdekelte jobban, mint hogy melyik szín kocsija győz. Ezt a kort idézi a Ben Hur című film is.
Az arab lókultusz, amelyet a mohamedán vallás megalapítója terjesztett el, ma is legendás. Hogy a ló milyen nagy tiszteletben részesült az araboknál, azt jól mutatja Mohamed elragadtatott dicsérete: "A világ kincse a lónak két szeme között rejlik, a ló az ember után a legdicsőbb teremtés, a legnemesebb foglalkozás a lótenyésztés". Egy arab bölcs szerint a földi paradicsom a lovak hátán, a könyvek lapjain és az asszonyok karjaiban található. Talán csak a sorrend kétséges.