Az Inter unalmassá tette az olasz idényt

Akit csakis a győztes kiléte érdekel egy adott bajnoksággal kapcsolatban, gyorsan rányomhatta az "unalmas" bélyeget a Serie A 2006-2007-es idényére, az ugyanis nem sokáig volt kérdés, hogy az FC Internazionale igazi riválisok híján díszlépésben nyeri meg tizenötödik bajnoki címét. Akit viszont esetleg nem hagy hidegen, hogy az AC Milan képében ebből a ligából került ki Európa legjobb klubcsapata és komoly eséllyel a kontinens első számú támadója is Francesco Totti személyében, azoknak álljon itt egy összefoglaló a nemrég véget ért szezonról.

Ők még nem döntöttek, mások azonban már igen: Claudio Ranieri annak ellenére állt fel nemrég a Parma FC kispadjáról, hogy februári érkezése után fantasztikus munkát végezve tartott az élvonalban egy menthetetlennek tűnő csapatot, de nem marad Parmában az a Giuseppe Rossi sem, aki kölcsönjátékosként kilenc tavaszi góljával fontos szerepet vállalt a kiesőzónából való kikecmergésből.

A Siena a jól indult, majd visszaesett együttesek táborába sorolható. Az előző szezonban éppen a Parma FC-t irányított Mariano Berretta gárdája az utolsó forduló utolsó perceiben tudta csak bebiztosítani a bennmaradást - a veterán futballistákban bővelkedő csapatból az egykori válogatott jobbhátvéd, Paolo Negro szerezte meg a győztes, sorsdöntő gólt korábbi klubja, a Lazio ellen (a veterán játékosnak ez volt idénybeli harmadik, egyben legfontosabb találata).

Ami az egyik csapatnak öröm, a másiknak mérhetetlen bánat: a Siena sikerének ára a Chievo Verona kiesése volt: a veronaiak a szezon elején még BL-selejtezőt játszhattak, de a bajnokságban pocsékul szerepeltek, és hiába tért vissza ősszel az egykori sikeredző, Luigi Del Neri, a mester nem tudott segíteni szeretett csapatán. Pedig nem sokon múlott a bravúr: a télen jelentősen megerősített gárda az utolsó fordulóban ki-ki mérkőzésen maradt alul Cataniában. A legjobb kieső helye tehát az utolsó pillanatig kérdéses volt, nem úgy az utolsó két pozíció.

Az FC Messina csak a Juventus FC kizárása miatt játszhatott ebben a szezonban a legjobbak között, de most már semmi sem menti meg az együttest az osztályváltástól: a csapat a március eleji (!) Palermo elleni győzelmet követően mindössze három pontot volt képes összekaparni, a "minden mindegy"-hozzáállás pedig azt eredményezte, hogy Cristian Riganóékat az utolsó fordulóban még a végig a táblázat legalján szerénykedő Ascoli is beelőzte.

Az az Ascoli, amely ékes példáját nyújtotta annak a gyakran hangoztatott bölcsességnek, hogy egy újonccsapat számára mindig a második élvonalbeli szezon a nehezebb. A feljutása után nagy meglepetésre a tizedik helyen zárt együttes ugyanis végig kiábrándítóan futballozott és teljesen megérdemelten zuhant ki az elitből, hiába fordult olyan nagy öregekhez segítségért, mint Gianluca Pagliuca, Luigi Di Biagio vagy Marco Delvecchio.

Mint a fentiekből kiderül, igencsak mozgalmas, sok drámát és felejthetetlen pillanatot hozott idényen vagyunk túl, és miután a nyár folyamán komoly átrendeződés várható az egyes klubokat és a teljes mezőnyt tekintve egyaránt, bátran kijelenthetjük, hogy érdemes lesz figyelemmel kísérni a következő szezon eseményeit is, amely során a bajnoki címért folyó küzdelem várhatóan nagyobb, hosszabb és - remélhetőleg - vágatlan lesz.

www.global-soccer.eu