Milánóba érkezve Ibrahimovic gyorsan leszögezte, hogy világéletében Inter-rajongó volt, ami visszásan hangzana, ha nem nyilatkozta volna le még hollandiai tartózkodása idején, hogy álmai csapatai a Real Madrid, az FC Barcelona és az Inter. Mellyel rögtön meg is nyerte az olasz Szuperkupát, majd díszlépésben masírozott végig a teljes talján mezőnyön.
Persze Zlatan a nemrég véget ért idényben is hozta a formáját: élményszámba menő gólja, passzai mellett a trágárság, a durva becsúszások, átlag feletti testi erejének nem éppen szabályos kihasználása ugyanúgy hozzátartozik a játékához. Szeptemberben a Bayern München elleni BL-mérkőzésen, novemberben a Palermo, decemberben a Lazio ellen kapott piros lapot, és természetesen az Inter BL-ből való kiesését "megkoronázó" valenciai tömegjelenetnek is aktív résztvevője volt. Még attól sem nyugodott le, hogy párja, a svéd exmodell Helena Seger szeptemberben életet adott kisfiuknak, Maximiliannak. Az idény végére makacs ágyéksérülése is kiújult, így a Siena elleni, a scudettót bebiztosító győzelem után megműttette magát és kihagyta a hátralévő meccseket.
Összességében kijelenthetjük, hogy a svéd fenegyerek igazi különlegessége a mai európai labdarúgásnak, megosztó személyisége, gyakran zavarba ejtő viselkedése miatt központi figura. Ha tényleg a világ (egyik) legjobbja akar lenni, ahhoz - többek között - a felesleges durvaságot száműznie kellene a játékából, de ő nem változik.
Ő Zlatan, akit Milánóban és Svédországban nagyon szeretnek (2005-ben ő kapta a svéd aranylabdát, írtak róla dalt, készítettek a szereplésével filmet, szerepel egy edzésmódszerekkel foglalkozó könyvben is), cserébe azonban jelenleg csak egy szempontból tartozik a legnagyobbak közé: ha elemében van, talán senki sem fedezi nála jobban a labdát.