Van Gaal szövetségi kapitány akar lenni

A holland szakember, Louis van Gaal Magyarországon nem számít túl népszerűnek, ám szakmai tudását aligha vonhatja kétségbe bárki is. Az egykoron az Ajax Amsterdamnál és az FC Barcelonánál is megfordult mester jelenleg az AZ Alkmaarnál dolgozik, és igyekszik itt is alkalmazni a maga sajátos futballfilozófiáját.

- Milyen volt az AZ helyzete az ön megérkezésekor, és milyen most?
- Amikor Alkmaarba kerültem, egy nyolcezres stadionban játszottunk, amelyikben szinte soha nem volt teltház. Azóta felépült egy új stadion, amelyben közel 20 ezren férnek el, és majdnem mindig zsúfolásig megtelik. Ez már önmagának is nagy haladás. A klubnak az a célja, hogy hazai szinten felnőjön a tradicionális nagycsapatok, vagyis az Ajax, a Feyenoord és a PSV mellé, és nemzetközileg is elismerjék. Az elnök számára nem csak a pályán elért eredmények a fontosak.

- Az előző szezonban az utolsó fordulóban bukták el a bajnoki címet. Mit gondol, ezzel lendületet veszítettek? A jelenlegi idényben egyelőre nem szerepelnek olyan jól...
- Mindig nagy csalódás ilyen körülmények között lemaradni az aranyéremről. Egy megszerzett trófea igazolná az eddigi fejlődésünket, és ez a következő lépés, amit el kell érnünk. Az éves költségvetésünk csak 16 millió euró, ami az Ajaxhoz vagy a PSV-hez képest nagyon kevés, de az előző két idényben egyaránt a dobogón végeztünk, és a kupadöntőben is csak tizenegyesekkel szenvedtünk vereséget. Az elnök gazdag ember, de nem akarja csak azért megnövelni a büdzsét, hogy még többet költhessünk. Nem csak a pénz számít: a három nagycsapat kétszer, háromszor annyit fizet a focistáinak, de ez a pályán nem mindig látszódik.

- De azért frusztráló lehet, ha valamelyik játékosa a fenti három klub egyikébe igazol...
- Számomra az jelent elégedettséget, ha egy focista a kezem alatt fejlődik, és jobb játékossá válik, így nem érzek frusztráltságot. A mi vonzerőnk nem a pénzben áll, hanem a játék minőségében. Az AZ látványos támadófutballt játszik, és ezzel "adjuk el" magunkat. Amikor az Ajax edzőjeként először bajnokságot nyertem, némiképp hasonló volt a helyzet. Ha nem hinnék benne, hogy ez lehetséges, akkor nem szerződtem volna Alkmaarba.

- Kétszer is irányította az FC Barcelonát. Mai szemmel nézve másként csinálna valamit? Újra belevágna, ha lenne rá lehetősége?
- Mindig összefüggéseiben kell vizsgálni az eseményeket. Egyik döntésemet sem bántam meg, és a futballfilozófiám most is ugyanaz, mint akkor. Nem akarok szerepet játszani, csak önmagamat tudom adni, de ezzel együtt élvezem az edzői munkát, még ha nem is mindig könnyű. Arról nem is beszélve, hogy a Barcelonával azért nyertem két bajnokságot, egy spanyol kupát és egy Szuperkupát, amit kevés edző mondhat el magáról. Amikor Núnez volt az elnök, a klub sokkal kevesebbet költött focistákra, sohasem fizettünk csillagászati összeget egy játékosért.

- Mi a véleménye Frank Rijkaardól, aki BL-t nyert a Barcával, mostanában viszont sokat kritizálják?
- A jelek szerint a történelem megismétli önmagát. Rijkaard rendes ember, rendkívül nyitott, de minden barcelonai edzőnek keresztül kell mennie ilyen időszakon.

- Az Ajaxszal nagyon gyorsan ért el sikereket. Ez később nem ütött vissza?
- Nyilvánvaló, hogy ha az ember gyorsan sikeres lesz, akkor megnövekednek vele szemben az elvárások, amiknek értelemszerűen nem lehet mindig megfelelni, és máris jönnek a kritikák. Ez gyakran rendkívül bántó, de így működnek a dolgok, el kell fogadnom. Amióta megérkeztem az AZ-hez, kétszer is érmesek lettünk, így most már ez az elvárás a csapattal szemben, és ebben a szezonban az eredmények nem mindig alakultak úgy, ahogy szerettük volna.

- Miért kezdték gyengébben az idényt?
- Eladtunk két játékos, Sota Arveladzét és Danny Koevermanst, akik a legutóbbi pontvadászatban ketten együtt 55 gólt értek el. A helyükre senki sem érkezett, vagyis hiányzik egy "gólgyár". Sokszor jól játszunk, de képtelenek vagyunk betalálni.

- Mi a legszebb emléke edzőként?
- Az első bajnoki cím az Ajaxszal 1994-ben. A feleségem abban az évben, januárban hunyt el, és májusban bajnokok lettünk. Számomra ez egy nagyon érzelemdús időszak volt.

- Edzői pályafutása során számtalan fantasztikus focistával dolgozott. Ki tette önre a legnagyobb benyomást?
- Senkit sem fogok kiemelni: nem a játékosok számítanak, hanem a csapat. Sokkal fontosabbnak tartom egy focista karakterét, mint a játéktudását, főleg abból a szempontból, hogy hajlandó-e mindent megtenni a cél érdekében. Akadnak olyan hihetetlenül tehetséges labdarúgók, akinek a személyiségük nem alkalmas arra, hogy a módszereim szerint dolgozzanak. Itt van például Jari Litmanen: teljesen más játékos volt az Ajaxnál, mint Barcelonában. Ha valaki új klubhoz igazol, akkor egy új kultúrához kell alkalmazkodnia, és erre nem minden focista képes.

Forrás: www.fifa.com

www.infosport-focivilag.hu