Rédli András összeszedetten, pontosan és nyomdakészen fogalmazott pár perccel az olimpiai búcsút jelentő veresége után. Az ellenfele, Yannick Borel elhúzott, onnan már tehetetlen volt a magyar párbajtőröző, de azért mindent megpróbált.
"Jobb volt mint én. Nem véletlenül nyert Eb-t, nem véletlenül áll előkelő helyen a világranglistán – értékelt tárgyilagosan helyszíni tudósítónk kérdésére Rédli. - Nehéz volt védekezni ellene, mert az elején átszurkált, be tudta fejezni a támadásait, ráadásul egylámpásra. Végig ott volt az előny, tehát az én taktikám nem is érvényesülhetett."
Mi lett volna a nyerő felfogás? "Az, hogy az elején megszerzem a vezetést, és akkor neki kell jönnie, én pedig lábtempóval tudok tusokat adni, tehát kontrát vívni. De a franciák lábmunkája az enyémen felül áll, nagyon puhák, egy színes bőrű versenyzővel pedig nagyon nehéz felvenni a fizikai küzdelmet. Erősebb volt, átnyomta a védéseimet, és ez mindenképpen kulcs volt, mert ha egy parányi riposztot adok, akkor elbizonytalanodik, de nem így alakult. Korábban amikor megvertem őt, akkor fejben vertem meg."
Az 5-1-es kezdés után már minden sikerült Borelnek: "lementem lábra és csuklón szúrt, kicsit szerencséje is volt. De nem kell a szerencsére fogni: ő volt a dominánsabb, az erőszakosabb, én pedig hiába próbáltam meg mindent, tördelni, guggolni, trükközni."
És mit kiabált a végén, miután lekapta a sisakját? "Minden jót, azt mondtam, magyarul persze. Mert mit lehet ilyenkor mondani? Bonne chance, a jobb vívó győzött."