Nincs még egy válogatott a világon, mellyel szemben olyan felemás a magyar nemzeti 11 mérlege, mint a holland ellen. Az első 54 évben ötször nyertünk, egy vereség mellett, viszont az elmúlt 39 évben kilenc meccsből kilencet buktunk el -többet sajnos megalázó módon.
Ünnepre gyülekeztünk a Népstadionban. Megünnepelni fociválogatottunkat, mely sorozatban harmadszor is bejutott a világbajnokság végjátékába. Ez persze akkoriban természetes volt, bár sokan emlékeztek még a „mi időnk lejárt” kijelentéssel zárult marseille-i kudarcra, meg arra a végzetes fejesre, melyet Edström produkált, akit valószínűleg hazájában sem ismernek annyian, mint nálunk.
Nélkülünk rendezték az 1970-es, és az 1974-es világbajnokságot,
viszont ott voltunk 1978-ban Argentínában és 1982-ben Spanyolországban,. vagyis jogos elvárás volt a szurkolók részéről, hogy legyünk ott Mexikóban is, 1986-ban.
Fotó: Roger-Viollet via AFP / Roger-Viollet via AFP/© Anne Salaün / Roger-Viollet
A négyfős csoportjában ezt az elvárást már öt játéknapon után teljesítette válogatottunk, hiszen minden meccsét megnyerte. A Ciprus elleni két diadal akkoriban kötelező volt, mégha az idegenbeli nagyon nehezen is jött össze, bár ez valamilyen szinten betudható volt a pálya botrányos minőségének. A vonzó kis szigeten még csak ismerkedtek a labdarúgással, lelkes amatőrökből verbuvált válogatott játszogatott egy olyan gyepen, melyről Mezey György, a mi szövetségi kapitányunk azt mondta évtizedekkel később egy tv-műsorban,
olyan domború volt, hogy a jobbhátvéd nem látta a balszélsőt.
Ausztriában és Hollandiában viszont remek talajú stadionban játszhatott válogatottunk. És mindkét helyen gyönyörű győzelmet aratott.
ÜNNEPLÉS HELYETT TÜNTETÉS
Az ausztriai sikerrel vált biztossá a világbajnoki részvétel, ez nemzeti 11-ünk egyik legemlékezetesebb győzelme, bár ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy a televíziónak köszönhetően az egész ország láthatta, a szerencsésebbek már színesben is. Nem kérdés, hogy sok-sok ennél nagyobb diadal is volt a magyar válogatott történetében, de azok többsége „láthatatlan” maradt a fotelből szurkolók számára.
A „bécsi varázslatnak” viszont minden drukker szemtanúja lehetett,
és ez koronázta meg az 1984-85-ös menetelést.
A Hollandia elleni 1985. május 14-i találkozótól már csak azt vártuk, hogy a hab lesz a tortán. Majálisra gyűltünk össze a Népstadionban, volt itt minden ami májusban szokás, „zizi-bambi-körhinta”, az igazság kedvéért persze jegyezzük meg, az utóbbi helyett fúvószenekar és miniszoknyás lányok érkeztek.
A középkörbe hatalmas „Mexikó ’86” feliratot nyírt a kertész,
senki nem tudta elképzelni, hogy ez az este kudarccal végződhet.
Azzal végződött.
Magyarország tétmérkőzésen először kapott ki Hollandiától, és összességében a párharc 1930 óta íródó története során másodszor.
Fotó: AFP PHOTO (Photo by STAFF / ANP / AFP)
Ugyanis ezt megelőzően így nézett ki eme két válogatott örökmérlege: öt magyar siker, egy holland és két döntetlen. Ez persze senkit nem érdekelt ezen a májusi kedd estén. Győzelmet várt az ünnepelni érkező 80.000-es tábor. Ám ahogy egyre inkább látszódott, hogy a csapat fásult, kezdtek elégedetlenkedni a szurkolók, és amikor a csereember Rob de Wit a 69. percben megszerezte a vezető (utóbb kiderült győztes) holland gólt,
egyre többen fütyültek a nézőtéren.
Az 1-0-ás vereséggel végződött találkozó után tüntetett a közönség, a játékosok szó szerint bemenekültek az öltözőbe. Sokan mondták később: ha a focisták maradnak a pályán, esetleg körbemennek a játéktéren, akkor lehet, hogy a csalódás ellenére is megünneplik a vb-re (Hollandia és Ausztria előtt) kijutó válogatottat. Ám akkor ez még nem úgy volt, mint manapság, egy sikeres csapathoz ugyan vonzódott a közönség, ám kudarc esetén
az átlagemberekhez képest kivételezett helyzetben lévő focisták ellen fordult.
Akkor a szurkolókat faképnél hagyó játékosokkal és a kapitánnyal szemben nem volt elnéző a jelenlévők egy része, sokan még félórával a lefújás után is a toronyépület előtt azt skandálták:
Adjátok ki Mezeyt! Adjátok ki Szepesit!”
Utóbbi, vagyis Szepesi György, aki akkor az MLSZ elnöke volt, még évek múlva is csalódottan emlegette ezt a kórust egy rádió interjúban. Az előbbi pedig meglehetősen pikírt nyilatkozatot adott a sport napilapnak, ebből az interjúból egy hasonlatot érdemes idézni:
Ha valaki járt egyetemre, az tudja, hogy a vizsgaidőszakban, milyen feszülten készül a diák a felelésre. Amikor aztán túljut a legnehezebb vizsgán, egyszerre úgy érzi, hogy most már minden rendben van. Aztán mégiscsak kijön az idegi fáradtság, és talán a legkönnyebb feleletnél elbukik, így jártunk mi is.”
HA EGYSZER EGY ÜZLET BEFUCCSOL
Ezzel az 1985-ös vereséggel egy szörnyű sorozat vette kezdetét. Ugyanis az ezt követő nyolc további mérkőzésen mindig kikapott a magyar válogatott a hollandtól. Amennyiben ezen meccsek számszerű eredményeit is nézzük, akkor pedig kimondottan kirázhat a hideg minket. Ugyanis az elmúlt kilenc meccs eredménye, magyar szempontból:
- az előbb említett 0-1, majd
0-1 (1986.10.15.), - 0-2 (1987.04.29.),
- 1-7 (1994.06.01),
- 1-6 (2010.06.05.),
- 0-4 (2011.03.25.),
- 3-5 (2011.03.29.),
- 1-4 (2012.09.11.),
- 1-8 (2013.10.11.)
Az 1988-as Európa-bajnokságért a selejtezők során hazai stadionban 1-0-ra, idegenben 2-0-ra kaptunk ki, így a későbbi aranyérmes Hollandia végzett a csoport élén, Magyarországot Görögország is megelőzte.
Az első meccsen Komora Imre, a másodikon Verebes József volt a kapitány.
Abban az időszakában csak szűk fél évig, összesen négy mérkőzésen irányíthatott a Mágus, majd hat évvel később, 1993 őszén tért vissza. Egy évet akkor sem húzott ki kapitányként, de ennyi idő alatt 10 meccse volt. Kapott egy érthetetlen nyolc meccses tavaszi hadjáratot, nagyon erős csapatokkal. Hollandiával az etap hetedik meccsén találkozott, és Eindhovenben 7-1-re kapott ki.
Szerencsére mi, átlagos szurkolók nem láttuk a meccset, ugyanis
az akkor létező egyetlen tv-csatorna nem tűzte műsorára.
Az ezzel kapcsolatos "teleregény" izgalmasabb volt, mint vélhetően a válogatott teljesítménye, bimbózó kapitalizmusunk minden gyermekbetegsége előfordult benne. Négy-öt jogtulajdonos, nevetségesnek tűnő piaci alkudozás, végül sok bába között elveszett a gyerek. Nagyjából 2-3.000 német márkán folyt a végső vita, végül a legnagyobb nyertesek a pályára lépő játékosok voltak, mert itthon senki nem látta ezt a gyalázatot.
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP Photo by STAFF / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)
1943 tavasza után kapott ismét hét gólt a válogatott, a hollandok kapitánya, Dick Advocaat nem fogalmazott meg túl pozitív kritikát focistáinkról:
Szerdán szuper teljesítményt nyújtottunk, a hét gól önmagáért beszél. A magyarok tíz percig futballoztak, utána kellemes játszópartnereink voltak."
Verebes József:
Nincs mese, el kell ismernem, hogy a hollandok taktikailag és technikailag is fölényben voltak. Csapatom nem abban a felfogásban játszott, amit vártam, s ennek fő okát abban látom, hogy fáradtak a játékosok. Ellenfelünk egyszerűen lehengerlő volt, remekbe szabott gólokat lőtt, mégis azt kell mondanom, hogy válogatottunk legjobbja Végh Zoltán volt.”
A magyar foci legendája, Puskás Ferenc láthatta a meccset, és ő sem volt elragadtatva:
Nem vagyunk egy súlycsoportban. Ilyen játékritmushoz a magyar labdarúgók nincsenek hozzászokva. Törvényszerűen buktak el a minden tekintetben jobb hollandokkal szemben.”
Fotó: AFP / AFP/2003 AFP
Ezen 1-7 után hat évet kellett várni a következő Hollandia elleni mérkőzésre. Arra viszont nem számítottunk, hogy ezúttal hatot kapunk.
A Nemzeti Sport címlapján felcímként azt írta:
Minősíthetetlen futball és újabb megalázó vereség Hollandiában”
A nagybetűs cím pedig az volt: Szégyen és gyalázat!
Zúgott-morgott mindenki az 1-6 után is, ezúttal is vállalhatatlan teljesítménnyel rukkolt ki a csapat. A védő, Juhász Roland is tudta ezt:
Számomra a mai napig a válogatott meccsek a legfontosabbak, éppen ezért bánt nagyon ez a vereség. Ki lehet kapni, de nem így! Szégyellem magam! Nagyon nehéz lesz feldolgozni ezt a kudarcot."
Válogatottunk szövetségi kapitányát, Erwin Koemant nem rázta meg az a tény, hogy csapata néhány napon belül Németországtól 3-0-ra, Hollandiától 6-1-re kapott ki irányításával a csapat, és felháborodott azon az újságírói kérdésen, hogy ilyen reménytelen produkció után lemond-e.
Fotó: AFP PHOTO / ANP PHOTO ED OUDENAARDEN (Photo by ED OUDENAARDEN / ANP / AFP)
Azért talán érezte, hogy ettől a produkciónál többet vár a magyar közvélemény:
Ötvenöt percig jól futballoztunk, aztán beállt Arjen Robben, és egy csapásra minden megváltozott. A hollandok szárnyalni kezdtek, mi meg összezuhantunk.”
TÖRTÉNELMET ÍRT A VÁLOGATOTT
Az MLSZ vezetősége nem volt könyörületes vele szemben, így a kilenc hónappal későbbi újabb Hollandia elleni meccsen már Egervári Sándor volt a kapitány. A sorsolás szeszélye folytán öt nap alatt kétszer is meg kellett mérkőzni Hollandiával Európa-bajnoki selejtezőn, és
két meccsen 9 gólt kaptunk.
Előbb Budapesten 4-0-ra nyertek Dirk Kuyt-ék, aztán Amszterdamban 5-3-ra.
A hazai meccs volt a reménytelenebb ezt Egervári is elismerte:
Minden csapatrészben felülmúltak bennünket, nem maradt más, mint gratulálni nekik. Nem csak azért nem sikerült meglepetést szerezni, mert a hollandok jobbak voltak ennyivel, de nálunk is volt egy-két gyengébb produkció. Tudunk ennél jobban is játszani.”
Az idegenbeli találkozó után nem kellett szégyenkezni, és nemcsak a három szerzett gól miatt:
Ez az a vereség, ami a számunkra a hozzáállás és a fegyelmezettség miatt erőt adhat... A védekezés mellett sok energiát tudtunk fordítani a támadásokra is. Sajnálom, hogy Dzsudzsák Balázs gólját nem adta meg a játékvezető, pedig teljesen szabályos volt.”
A sors jól kiszúrt Egervárival, mert az Eb-selejtező után a 2014-es vb kvalifikációja során is összefutottunk Hollandiával. A Puskás Stadionban 2012 őszén 4-1-es vereség, míg 2013. október 11-én (napra pontosan 11 évvel a mostani NL-találkozó előtt) teljes összeomlás Amszterdamban: 1-8.
Erről a mérkőzésről tényleg nincs értelme beszélni, legjobb lenne kitörölni az embernek az emlékezetéből.
Fotó: AFP PHOTO / ADRIAN DENNIS (Photo by ADRIAN DENNIS / AFP)
Nem lehetett kérdéses, hogy ez Egervári kapitányi munkájának a végét jelentette, és ezt rögtön a meccs után ország-világ tudomására hozta:
A hollandok minden tekintetben felülmúltak bennünket. Ehhez mi asszisztáltunk, méltatlan teljesítményt nyújtottunk. Tekintettel arra, hogy ilyen súlyos vereséget szenvedett a csapat, beadtam a felmondásomat. Felelősséggel tettem eddig a dolgomat, de ez a mostani kudarc mindenféleképpen ezt a döntést kívánta meg.”
A magyar válogatott története során azt megelőzően két alkalommal kapott nyolc gólt. Először 1909-ben Angliától, aztán 1932-ben Ausztriától. Viszont mindkét esetben két gólt szerzett. Hétgólos különbséggel először Angliától kapott ki 1908-ban, majd Németországtól 1941-ben, mindkét találkozó 7-0-s vereséggel ért véget. És ez volt sorozatban a kilencedik vereség Hollandiától, ezeken a találkozókon a gólkülönbségünk: 7-38.
A mostani Nemzetek Ligája meccstől várjuk, hogy végre érjen véget ez a sorozat.
