A 2001-es Magyar Nagydíjon jött el ismét a pillanat a Hungaroring történetében, hogy ismét egyéni világbajnokot ünnepelhessen, ez a verseny azonban szöges ellentéte volt annak, amit 1992-ben láthattunk. A futamon összesen három előzés történt,
az egyetlen dolog, ami miatt nem fulladt totális érdektelenségbe az egész, hogy Michael Schumacher és a Ferrari úgy vágott neki a 77 körnek,
hogy a végén akár világbajnoki címet is ünnepelhet. Ez az év volt a német pilóta és a Scuderia közös dominanciájának első felvonása, mert bár már az előző szezonban is világbajnokok lettek, egyeduralomról akkor szó sem volt, az utolsó előtti versenyen, szoros csatában dőlt el az egyéni vb-cím sorsa. Egy ideig úgy tűnt, hogy 2001-ben is egy McLaren nehezítheti meg Schumacher dolgát, az évet balszerencsésen kezdő, világbajnoki esélyeiről hamar lemondó Mika Häkkinen helyett azonban David Coulthard volt az, aki a Ferrari ászának első számú kihívójává lépett elő.
A szezon hetedik versenyére, a Monacói Nagydíjra még úgy ment a mezőny, hogy Coulthard mindössze 4 ponttal volt lemaradva Schumachertől az összetett második helyén, ott azonban elektronikai hiba miatt nem tudott elrajtolni a pole pozícióból, innentől pedig mintha elátkozták volna a McLarent és a skótot, két motorhiba, egy bokszutcai gyorshajtás és egy szerencsétlen rajt utáni ütközés miatt
a Magyar Nagydíjig csupán 7 pontot szerzett Schumacher 42 egységével szemben.
A Ferrari ekkor még "csak" háromszoros világbajnoka úgy érkezett meg a versenynaptárban a szezon 13. futamaként szereplő hungaroringi megméretésre, hogy világbajnok lehet, amennyiben nyer, vagy legalább négy ponttal szerez többet a skótnál, ráadásul a Ferrari is bebiztosíthatja a konstruktőri címet, ha kettős győzelmet ér el.
Már a pénteki szabadedzések kezdetétől minden jel arra utalt, hogy Schumachert nem lehet megállítani a Hungaroringen, az első, a második és a harmadik szabadedzést is megnyerte, miközben Coulthard csak küszködött a poros pályán, az első tréningen ráadásul még az autója padlólemezét is leszakította a 12-es kanyar arra az évre bevezetett, megemelt kerékvetőjén, ami túlságosan magasra sikeredett, a szombati napra ezért kénytelenek voltak 2,5 cm-t levágni belőle a rendezők. Noha a negyedik (a szombati második) szabadedzésen Coulthard zárt az élen a hibázó, majd kicsúszó Schumacher előtt, mindez nem akadályozta meg a pontverseny éllovasát abban, hogy az időmérőn demoralizáló,
több mint 8 tizedmásodperces előnnyel utasítsa maga mögé a skótot úgy, hogy az utolsó 20 percben már ki sem hajtott a pályára,
noha volt még felhasználható köre (akkoriban 12 kört tehettek meg a versenyzők a 60 perces időmérő alatt).
A másnap délelőtti bemelegítő edzést Coulthard zárta az élen, ennél több öröme azonban aligha lehetett a verseny előtt, váltóhiba miatt ugyanis kénytelen volt a tartalékautóval nekivágni a 77 körnek. Nem sokon múlt, hogy Schumacher nem jutott ugyanerre a sorsra, a rajtrácsra vezető körében ugyanis kissé elbambult az azóta átépített 12-es kanyar előtt,
blokkolta Ferrari F2001-esének hátsó kerekeit, majd a több ezer német szurkoló legnagyobb döbbenetére átszánkázott a kavicságyon, nem kevés munkát adva a szerelőknek,
a rajtrácson ki kellett ugyanis takarítani a beszóródó kavicsokat a hűtőnyílásokból, valamint elővigyázatosságból a bal oldali bargeboardot (az oldalszekrény előtti légterelőt elemet) is lecserélték. Ez a kis incidens végül azonban semmilyen hatással nem volt a versenyre, az 1-es rajtszámú Ferrari gond nélkül jött el a rajtnál, megtartva a vezető helyet.
Hogy minden még simább legyen Schumachernek, a harmadik helyről induló Rubens Barrichello bejött a másik Ferrarival Coulthard elé, hogy aztán a futam nagy részében a hátvéd szerepét betöltve tartsa sakkban a McLarent. Noha az első bokszkiállásnál a brazil ideiglenesen visszacsúszott a harmadik helyre, addigra Schumacher már messze járt, a második kerékcserénél és tankolásnál pedig Barrichellónak sikerült visszaelőznie Coulthardot, teljessé téve ezzel a Ferrari diadalát.
Magán a versenyen pár kicsúszástól eltekintve gyakorlatilag semmi sem történt, a teltházat biztosító több tízezer német tulajdonképpen egy győzelmi felvonulást láthatott 1 óra 41 percben,
kedvencük vezérletével. Schumacher az utolsó körökre szokásához híven kiengedett, ezért csak valamivel több, mint 3 másodperces előnnyel gurult át a célvonalon Barrichello és a kettes rajtszámú Ferrari sarkában loholó Coulthard előtt.
Mindez azonban mit sem érdekelte a drukkereket, akik másodszor láthattak valakit világbajnokká válni a mogyoródi dombok között.
Schumacher nemcsak negyedik vb-címét nyerte meg, hanem 51. győzelmével beállította a csúcstartó Alain Prost rekordját ezen a téren, a Ferrari pedig zsinórban harmadszor lett konstruktőri világbajnok.
„Gyönyörű hétvége volt, mindent megtettünk, amit tudtunk. Valamilyen oknál fogva nem érkeztem jó érzésekkel ide, mégis miénk lett a pole pozíció majd a győzelem is, beállítottam Alain rekordját és megnyertem a negyedik világbajnoki címemet, úgyhogy mindez most egy kicsit sok nekem egyszerre” – nyilatkozta Schumacher a verseny után, majd ahogyan azt tőle megszokhattuk, a csapat érdemeit méltatta.
Ez nagyszerű eredmény, amit az tesz fantasztikussá, ahogy elértük. El sem tudják hinni, hogy mennyire csodálatosak a srácok, a csapat Rubens és körülöttem, hogy mennyire összetartunk a jó és a rossz időkben egyaránt.
Nagyszerű gárdánk, annyira jó csapatunk van, mindannyiukat igazán szeretem. Ez az ő érdemük."
Cikkünk következő oldalán a Williams és a Ferrari konstruktőri világbajnoki címet jelentő sikereiről olvashat a Magyar Nagydíjon