Nemcsak a jelenlegi, hanem a korábbi Forma-1-es pilótákat sem kerüli el a koronavírus, mint azt Tarso Marques, Fernando Alonso korábbi csapattársának esete mutatja. A most 45 esztendős, az F1-ben 1996 és 2001 között három csonka szezonban versenyző, ezalatt 24 futamon induló expilóta azt hitte, bele fog halni a fertőzésbe.
Az F1 mellett az IndyCarban is megforduló, F1-es pályafutása befejeztével a brazil Stock Car-bajnokságban levezető, jelenleg saját műhelyt vezető Marques nem tartozott a sportág kiemelkedő alakjai közé, a Forma-1-ben elért legjobb eredményének is mindössze két darab kilencedik helyezés számít a 2001-es idényből. A neve a legtöbbek emlékezetben úgy maradhatott meg, mint az abban az évben bemutatkozó Fernando Alonso első csapattársa a királykategóriában.
A pályafutása során 1996-ban, 1997-ben és 2001-ben is a Minardi színeiben induló pilóta most azonban nem a versenyzésével, hanem valami egészen mással került a figyelem középpontjába: elkapta ugyanis a koronavírust, amibe saját elmondása szerint majdnem belehalt. „Azt gondoltam, hogy minden rendben lesz, hiszen mindig nagyon egészséges voltam, megfelelően táplálkoztam, edzettem – nyilatkozta már a kórházból kikerülve az Instagram-oldalán. – Azt hittem, hogy velem aztán semmi nem történhet, és ami igazán foglalkoztatott, az a szüleim egészsége. De a diagnózis után két órával már alig kaptam levegőt, egy újabb óra után pedig már nem tudtam önállóan lélegezni. Most, miközben ezt az interjút adom, még mindig csak 30%-os a tüdőkapacitásom."
Marquest tehát azonnal az intenzív osztályra szállították, állapota azonban annyira leromlott, hogy felkészült a halálra és már végrendeletet is írt.
„Az első három-négy nap a kórházban borzasztó volt. Az ember gyakorlatilag halott. Teljesen megsemmisíti a vírus. Olyan sok gyógyszert kaptam, három-négy óránként kortikoszteroid-injekciót. Kilenc napig nem aludtam, miközben a lehető legtöbb oxigént használtam."
„Egyik dolog jött a másik után. Hasi fájdalom, allergia a lábamon a semmiből, még mindig tele vagyok pöttyökkel. Két napon át zokogtam, olyan pokoli fejfájásom volt. A vírus minden területet támad, és úgy tűnik, mintha soha nem adná fel.
Azt hittem, hogy meg fogok halni, még végrendelkeztem is. Ezután még két napig ebben az állapotban voltam, és amikor elkezdtem jobban lenni, az éjszaka alatt attól féltem, hogy a javulás csak hamis illúzió."
A súlyos tünetek ellenére orvosai szerint az expilóta teljesen fel fog épülni a fertőzésből.