Mocsai csoportharmadik helyre várja csapatát

Minimális cél vagy nem, két meccs után úgy érzi Mocsai Lajos, a nőikézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, hogy tanítványai Németország és Szlovénia mögött a csoport harmadik helyét csíphetik meg. Hogy ez figyelemelterelés vagy igazságroham, nem tudni, mindenesetre a csapat védelmében érdemes megjegyezni: három forduló alatt még minden megtörténhet a csoportgyőzelemtől kezdve egészen a kieséig. Utóbbi elkerülésért csütörtök este a szlovénok ellen kell javítani a mérlegen.

Az esti hivatalos mérkőzések mellett természetesen minden helyszínen edzéslehetőséget is biztosítani kell az együttesek számára. Így aztán a napi program mintegy periodikusan ismétlődik: reggel nyolctól délután kettőig a hat együttes tréningjére kerül sor, utána jön a takarítás, majd négy órától kezdve ismét a kézilabdáé a csarnok a bemelegítéssel és a három találkozóval.

Lehetetlen kihagyni ezeket az edzéseket, hiszen a csarnokba érkező újságíró akaratlanul tanúja lesz ezen tréningek nagy részének. Persze csak akkor, ha van rá lehetőség. A németek mindenkit kizárnak a gyakorlás megtekintéséből, ők a maguk a kis elszigetelt világában azt is súlyos (függelem)sértésként veszik, ha az emberfia a lelátón szeretne A pontból a B-be jutni - ilyenkor meg kell kerülni a létesítményt a hideg, ködös időben.

A szlovénok hagyományos edzést tartanak, a kínaiak a maguk precíz, monoton stílusában, koreai edzőjük hangos parancsszavai által vezényelve végzik a gyakorlatokat, igazi meglepetést csak a végső lazítást jelentő énekes körjáték tartogat.

Dánia együttese mindig vidám, el sem lehet képzelni, hogy e nemzet fiai-lányai valaha is szomorkodnak. A csütörtöki tréning felében futball a program, de nem ám úgy, mint ahogy (már bocsánat!) általában a hölgyek teszik. Nem mindenki kergeti a labdát, megvannak a posztok, a passzok, a kényszerítők. A kapuban ugyan nem a kapusok állnak, de Rene Rantala így is nagy presztízzsel bír, néhány játékos térden állva rimánkodik neki, nehogy az ellenfélhez álljon. Rantala hajthatatlan, a Morten Olsen-féle iskolát tökéletesen elsajátítva söpröget, nem véletlen, hogy egy szerencsés találattal az ő csapata nyeri a derbit 1-0-ra.

Közben végig remek zenei élvezetnek lehet tanúja mindenki, John Travolta és Olivia Newton-John rekedtre énekli magát a Grease című musicalben, zárásként pedig a Bee Gees szórakoztatja Pytlick kapitány tanítványait.

A legszínesebb természetesen Elefántcsontpart együttese, s most ezt nem pejoratív értelemben kell érteni. A kétféle mezt edzésen mégsem tehetik tönkre Mambóék, így maradnak a saját pólók, megannyi színben tündökölve a pályán. Törzsi táncok, rituálék, kapufadobó verseny után a sötétebb pólójúak a világosabbak ellen gyakorolják a támadás- és védekezésvariációkat.

A magyar csapat dinamikus, pörgős, igazi "mocsais" tréningjében a végső játék a legérdekesebb: a Tóth, Marczinka belső kettős egész jól pörög, kár, hogy ezt élesben lehetetlen kipróbálni. A kapitány segítője ugyanis férfiként kicsit kilógna a vébé mezőnyéből.