Meglepetésekkel fejeződtek be a kontinensbajnokságok. Várnában 113 sakkozónő, 11 fordulós svájci rendszerű versenyen küzdött meg az Európa-bajnoki címért. A férfi tornákon is egyre nagyobb sikerrel szereplő bolgár Sztefanova kilenc ponttal fölényes biztonsággal lett első, a hajrában három remivel is megőrizte vezető pozícióját. Szép sikert ért el ezüstérmével, 8,5 pontjával az örmény Mkrtchian, harmadik az állandó időzavarokkal bajlódó Galljamova lett. A holland Peng harcos sakkot játszott, nyolc partit is nyert, de két vesztéssel gyengébb Bucholz-pontszámmal, nyolc ponttal csak negyedikként ért célba. A vártnál jóval gyengébben szerepeltek a grúzok és a jugoszlávok.
Elsősorban a szovjet utódállamok legjobbjai csatároztak Batumiban a férfi Európa-bajnoki címért. A 113 résztvevős, 13 fordulós svájci rendszerű viadalról az első öt helyezett vívta ki a jogot a következő világbajnokságon való szereplés jogát. Senki sem várta Macieja győzelmét, ráadásul a lengyel nagymester vereséggel kezdett, a "külső körön" azonban villogott. A rossz rajt "szerencsésnek" bizonyult, a riválisok egy részével nem is kerülhetett össze, az első tizenöt helyezettből mindössze hattal találkozott.
Európa-bajnok: Macieja 9,5, 2. Gurevics 9, 3. Volkov 9, 4. Gagunasvili 9, 5. Szargiszian 9 pont. A magas részvételi költségekre való hivatkozással egyik Eb-nek sem volt magyar résztvevője.
A hatodik Európa-bajnokság bronzmérkőzésén 1980-ban a 11-es párbajban Csehszlovákia ugyanazt az öt játékost küldte a sorsdöntő rúgásra, akit az 1976-os döntőben, ráadásul ugyanabban a sorrendben. Vagyis Panenka rúgott ötödiknek, de ezúttal nem azzal a „szemtelen” mozdulattal talált a kapuba, amellyel négy évvel korábban. Ráadásul nem is az ő lövése lett a sorsdöntő, mert csak a 9. párban dőlt el a csata, „természetesen” Csehszlovákia javára.
Magyar csapat
