Roy Jones Jr. az 1988-as szöuli olimpián tett szert világhírre - bár erről szívesen lemondott volna. Az akkor 19 éves amerikai bokszoló a 71 kilóban (nagyváltósúly) csúcsesélyes volt, ám az elődöntőben minden idők legotrombább csalásával 3:2 arányban alulmaradt a hazaiak sportolójával, Si-hun Parkkal szemben. Jellemző, hogy Jonest ennek ellenére - afféle vigaszdíjként - megválasztották a torna legjobbjának.
Jones Szöul után profinak állt, és 1992. május 22-én - jóllehet sérült jobb kezét alig használta - 12 menetben pontozásos győzelmet aratott Bernard Hopkins felett, s elhódította az IBF középsúlyú vb-övét.
Ezután felment nagyközépsúlyba, s 1994. november 19-én megsemmisítő győzelmet aratott az addig veretlen James Toney felett.
1996. június 15-én úgy verte meg a kanadai Eric Lucast, hogy előtte délután meccset játszott kosárcsapata, a Jacksonville Barracudas színeiben...
1997. március 21-én, félnehézsúlyú címvédő meccsen állj után kétszer is megütötte az egyébként vert helyzetben lévő Montell Griffint, s ezért leléptették - a mai napig ez egyetlen profi veresége.
1999-ben újabb mérföldkőhöz érkezett Jones: 14 év után először egyesítette a félnehézsúlyú világbajnoki címet az IBF bajnoki, Reggie Johnson elleni győzelemmel.
2002. február 2-án az ausztrál Glen Kelly ellen hosszú percekig úgy bokszolt, hogy háta mögé tette ökleit, s csak elhajlásokkal kerülte ki ellenfele ütéseit. Aztán előkerültek a kesztyűk is, és Kellyt kiszámolták.
2003. március 1.: a John Ruiz elleni történelmi meccs, melyen megszerzi a WBA nehézsúlyú koronáját.
Ch. Gáll András