Vágólapra másolva!
A tízpróbázó Zsivoczky Attila bronzérmet szerzett a helsinki atlétikai világbajnokság ötödik napján, míg a távolugró Vaszi Tünde a tizedik helyen végzett. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián bajnok kalapácsvető Zsivótzky Gyula fia ezzel a sportág kilencedik világbajnoki magyar érmét gyűjtötte be.

Zsivoczky Attila nagyszerű küzdelemben és rendkívül mostoha időjárási körülmények között szerezte meg a magyar atlétika kilencedik világbajnoki érmét Helsinkiben.

"Nagyon sokat vártam erre az éremre, már öt évvel ezelőtt kellett volna jönnie" - nyilatkozott boldogan, miután társaival tiszteletkört futott, s közben már kalapácsvetésben ötkarikás bajnok (1968, Mexikóváros) édesapját is üdvözölte. "Ő nem az az ünneplős típus, bár könnyeket láttam a szemében, de gondolom, majd négyszemközt átbeszéljük a történteket. Biztosan izgult, igaz, jól titkolta" - s hozzátette, hogy most nagy ünneplést nem akar csapni, inkább aludni szeretne.

"Tegnap éjjel egy fikarcnyit sem aludtam, mert mióta tízpróbázom, egy matematikai táblázat van a fejemben, állandóan számolgatom, melyik eredmény mennyit ér" - jegyezte meg a 2001-ben vb-negyedik, tavaly pedig olimpiai hatodik versenyző.

A kétnapos versenyről elmondta, hogy a távolugrás és a gátfutás után érezte úgy, eljött a holtpont. "Az első nap után nem sok esély adtam az éremszerzésre. De a folytatásban a többiek sokat hibáztak. Az 1500 méter előtt már sejtettem, hogy harmadik leszek, mert két riválisomnak gyengébb eredményei voltak, de azért keményen le kellett futni a távot. Folyamatosan igyekeztem figyelni, hol helyezkednek a mezőnyben, de nem láttam őket. Nem kívánom senkinek azokat a pillanatokat, amikor a célba érés után kerestem, hol fut Pogorelov. Azután, amikor láttam, hogy lényegesen később jön be, megnyugodtam. Egyébként talán még nem is volt olyan tízpróba versenyem, ahol ne a tizedik szám után álltam volna a legjobb helyen."

A már-már őszi, hideg, esős, szeles időjárásról úgy vélekedett, ez a többiek számára is nehézséget okozott. "Nagyon rossz volt az idő, de segített elviselni, amikor láttam, hogy a többiek is keményen odateszik magukat. Azt gondoltam, akkor nincs mese, csinálni kell!"

Elárulta, amikor az első nap végén magasugrás közben a vihar miatt másfélórás kényszerszünetet rendeltek el, biztos volt abban, hogy a 2,06 méter után 2,09-en tudja folytatni. "Azután egy kicsit elbizonytalanodtam, mert csak harmadikra vittem át a 2,09-et. De végül is nem zökkentett ki a szünet és a hirtelen elromlott idő, mert egy egész stadion tapsolt nekem, s olyankor más érzés ugrani."

Zsivoczky a világcsúcstartó cseh Roman Sebrlével együtt készült a vb-re, mint jelezte, ez rengeteget segített neki. "Edzéseken ugyan korábban mi is hasonlóan csináltuk a felkészülést, de más, amikor minden nap egy világcsúcstartó fut melletted, s őt akarod legyőzni."

A jövőről annyit árult el, idén három kemény versenyt csinált (többek között második volt Götzisben és Arles-ben egy hét különbséggel), ez kicsit sok volt, a következő évben kevesebbet szeretne a fő viadalnak számító göteborgi Eb előtt.

Mindent egy helyen az Eb-ről