Vágólapra másolva!
Hazánk legjobb dartsjátékosa, a többszörös magyar és szuperbajnok Székey „Penge” Pál a Budapest Police SE segítségének köszönhetően az idei évtől profi karrierbe kezd. A sportoló pályafutása és élete gyökeresen megváltozik. Az Origónak elmondta, egy álma vált valóra, és már alig várja az új kihívásokat. 

Érez valamiféle felelősséget a magyar dartsversenyzőkért?
Azt szokták mondani, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Szerintem pedig igenis csinál. Az igaz, hogy mindig az elsőnek a legnehezebb a dolga, de

ha nekem ez most összejön, és fel tudok majd mutatni eredményeket, akkor biztos vagyok benne, hogy a magyar szponzorációs piacon rá fognak jönni a cégek, hogy ebben a sportban óriási potenciál van,

és mások is lehetőséget kapnak majd a bizonyításra. Úgyhogy igen, minden magyar dartsosért érzek felelősséget, de ez engem felspanol, már alig várom, hogy megfeleljek az elvárásoknak.

A darts ma már sokkal több, mint kocsmasport, a játékosok 6-8 órát gyakorolnak, és fizikálisan, valamint mentálisan is a maximumot kell nyújtaniuk a versenyeken. Hogyan kell elképzelni egy felkészülést?
Rengeteg gyakorlat van. A dartsnak vannak olyan lényeges elemei, amikre oda kell figyelni. Az egyik ilyen például a szektorbiztonság. Ha te a húszas szektort akarod eltalálni, akkor a húszas szektor legyen eltalálva, ne legyen benne ötös és ne legyen benne egyes. Erre vannak gyakorlatok, amelyeknek az a lényegük, hogy hosszú ideig tartsanak, ami viszont iszonyúan monoton. Ezt kell bírni, mellette pedig természetesen jó helyre dobni a nyilakat. Mondjuk, húszszor három nyilat rádobsz a húszas szektorra, akkor az alatt a húszszor három nyíl alatt úgy kell koncentrálnod, mintha világbajnoki döntőt játszanál.

Nem szabad, hogy kiess a ritmusból, mert a tábla előtt egy milliméter változás a táblán két és fél centi különbséget jelent.

Ez azért fizikálisan és mentálisan is roppantul megterhelő. Aztán ott vannak a kerekítők, a kiszállók és kismillió más dolog, a bemelegítés, a gimnasztika, a technika csiszolása, úgyhogy akár napi tíz órát is el lehet tölteni a tréningekkel.

Székely "Penge" Pál egy nap akár 10 órát is eltölt gyakorlással Fotó: Csudai Sándor - Origo

Van kedvence, netán példaképe a sportág nagyjai közül?
Phil Taylor, egyértelműen. Rajta nőttem fel, amikor elkezdtem játszani, VHS kazettán rongyosra néztem a világbajnoki meccseit, óriási kedvencem volt már a BDO-s időszakában is, majd amit a PDC-ben művelt, főként ahogyan művelte, azután pláne. Hatszor egymás után vb-címet nyerni egy mentális sportban? Lehetetlen. Neki mégis sikerült. Nincs ember, aki ezt utána csinálja.

Nem is lesz?
Nehezen tudom elképzelni. Bár Rob Crossban talán megvan ugyanaz, ami Taylorban volt. Mindenki azt mondta, hogy Gerwenben megvan. Szerintem benne nincs meg. Ő egy gép, borzasztóan jó, de szerintem nincs meg a kellő alázata a sport, az ellenfelek és a közönség felé. Crossban megvan, ez pedig az idei döntőben tökéletesen látszott. Olyan szinten tisztelte az ellenfeleit, hogy az hihetetlen, Phil Taylort meg aztán pláne. Új világbajnokként odahívja a régi világbajnokot a kupához és odaadja neki, mondván, hogy ez a tiéd, én nem emelem fel előtted. Fantasztikus. Van Gerwenben van egyfajta pszichés gát, nem véletlen, hogy kétszer egymás után még nem tudta megnyerni a vb-trófeát.

Székely "Penge" Pál versenynyilai Fotó: Csudai Sándor - Origo

Járt már a PDC világbajnokságon személyesen?
Még nem, de most már egyértelműen versenyzőként szeretnék eljutni oda. Vonz a nézőtéri hangulat is, de nincs annál nagyobb álmom, minthogy egy tv-s meccsen játszhassak a vb-n, bevonuló zenével, minden egyéb körítéssel.

Aztán már csak a kilenc nyilas kiszálló hiányzik.
Egyszer, körülbelül tíz évvel ezelőtt majdnem megvolt, már csak a dupla tizenkettő hiányzott. Hullban voltam egy versenyen, egy színházban játszottunk, közel ezren, plusz a közönség. Az első 180 megvolt, jött a második is, ami után a folyamatos hangzavart síri csend váltott fel és mindenki minket, pontosabban engem nézett. Tripla 20 jó, tripla 19 jó és a dupla 12 kívülről érte a drótot. Még most is beleborzongok, ha visszagondolok rá.

A verseny után három menedzser jött oda hozzám, hogy azonnal költözzek ki és kezdjek el versenyszerűen foglalkozni a dartsszal.

Angliában ennyi is elég hozzá. Magyarországon még csak meg sem említették, talán azt sem tudták, hogy kint voltam. Most viszont már biztosan másképp lenne.

Székely "Penge" Pál szerint Rob Cross méltő utódja lehet a sportág legendájának, Phil Taylornak Fotó: Csudai Sándor - Origo

A dartsversenyzők meglehetősen fura figurák, önnek van valamiféle különös ismertetőjele, netán szokása, rigolyája?
Mindenkinek van.

Mivel alapvetően rock beállítottságú vagyok, abszolút passzol hozzám ez a muzsika. Aztán amióta megszületett a kisfiam, mindig magamnál hordok egy pár zokniját, most is itt van nálam egy. Versenynapokon a készülődésnek is megvan a rituáléja, mit kell csinálni, milyen sorrendben kell csinálni. Vannak ezen kívül direkt versenyző zoknijaim, Csillagok Háborújás. Van egy sötétszürke Dart Vader fejjel, illetve egy Star Wars felirtú. Olyan szakadtak már, hogy be kell szereznem majd újakat, de csak ezekben vagyok hajlandó játszani.

Végezetül árulja el, honnan kapta a Penge becenevet?
A filmről. Az első rész elején van egy jelenet, amikor a vámpírok bevisznek a diszkóba két embert, elindul a buli, folyik a vér a tűzoltócsapokból, jön a techno – és mielőtt megkérdezné, hogy akkor miért nem az a bevonulóm, hát csak azért, mert szívből gyűlölöm ezt a stílust.

Aztán hirtelen megáll mindenki, csend, majd megjelenik Penge, megropogtatja a nyakát jobbra, majd balra és csak annyit mond: kezdhetjük!

A barátaim pedig megfigyelték, hogy én minden mérkőzésem előtt ugyanezt csinálom, ők ragasztották rám. De Wesley Snipeshoz sajnos semmi közöm. És esküszöm, még csak vámpír sem vagyok.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!