Fokozódó feszültség az 1984-es olimpia bojkottja előtt

A színfalak mögött egyre nagyobb volt a feszültség 36 éve, 1984. május 5-én a hazai és a nemzetközi sportvilágban. A Nemzetközi Sportújságíró Szövetség párizsi kongresszusán a küldöttek személyes sértésként élték meg, hogy a Los Angeles-i olimpia sajtófőnöke nem jelent meg a francia fővárosban. A helyébe küldött amerikai funkcionáriusok a „Do szvidányjá in Los Angeles" (Viszontlátásra Los Angelesben) félig orosz, félig angol mondattal búcsúztak, de akik figyelték a történteket, már tudták: ebből a dologból semmi jó nem sül ki.

1984. június 2. volt az a nap, amikor valamennyi országnak közölniük kellett, hogy részt kívánnak-e venni az olimpián, Los Angelesben. Normális esetben május 5-én, azaz kevesebb, mint egy hónappal a végső határidőt megelőzően már minden ország elküldte a jelentkezését.

Csakhogy 1984 – az olimpia szempontjából – nem tartozott a normális évek sorába.

Már az 1980-as moszkvai játékokat is bojkott terhelte – akkor 81 ország vett részt az olimpián, 65 nemzet távol maradt, mert az Amerikai Olimpiai Bizottság nyomására, a szovjet hadsereg afganisztáni bevonulása elleni tiltakozásul 65 ország bojkottálta a játékokat. Mivel az 1984-es nyári olimpiát Los Angeles rendezte, sejthető volt, hogy nem marad el a keleti blokk visszavágása.

36 évvel ezelőtt, 1984. május 5-én fejezte be kongresszusát a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség Párizsban. A küldöttek vérig sértődtek azon, hogy a Los Angeles-i játékok sajtófőnöke nem jelent meg a kongresszuson. Hangzatos címek jelentek meg a példátlan udvariatlanság kapcsán. Kiemelték: 60 év alatt egyszer sem fordult elő, hogy a soros olimpia sajtófőnöke negligálta volna a sportújságírók kongresszusát. Richard Pelerman azonban így tett.

A körülmények váratlan megváltozása miatt kénytelen vagyok Los Angelesben maradni" –

ezzel a szöveggel érkezett távirat Párizsba, így az ott összegyűlt sportújságírók dühöngése közepette azonnal választelexet fogalmaztak meg, amelyet egyenesen a szervező bizottság elnökének, Peter Ueberrothnak címeztek.

Peter Ueberroth, aki első ízben szervezett üzleti alapon rendezett olimpiát Los Angelesben Forrás: AFP/Staff

Növelve a válasz jelentőségét, az időközben Párizsba érkezett NOB-elnök, Juan Antonio Samaranch is megpróbált kapcsolatba lépni az amerikai üzletemberrel, de ő sem járt sikerrel. Los Angelesből jelezték, hogy két helyettes sajtós megy Párizsba, ha ez megfelel az ott egybegyűlteknek.

Ha nem felel meg, ők is otthon maradnak.

Nem ez volt az amerikaiak első cselekedete, amely megütközést keltett az AIPS-ben. Ezen a párizsi kongresszuson – szokás szerint – adták át az előző év legjobb sportolóinak a díjakat. A szavazást az AIPS rendezte. A szokás az volt, hogy a serlegeket az adott országok nagykövetei veszik át, mert a sportolókat nem rendelték oda a díjátadóra. 1983-ban csapatban az ausztrál vitorlázók nyertek. A nőknél a legjobb a csehszlovák atléta (a doppingkirálynők egyike), Jamila Kratochvilova nyert, a férfiaknál az amerikai atléta, Carl Lewis. Az ausztrál és a csehszlovák nagykövet meg is jelent a Sorbonne-on tartott gálán. Az amerikai nem. Az AIPS elnöke, Frank Taylor egyedül állt a teremben a kupával.

Igazán kínos pillanat volt ez is.

Később kiderült, hogy az amerikai nagykövetnek valami közbejött. A helyettesének is. A második helyettes meg elkésett, mert rossz címre ment.

Ezek voltak tehát az előzmények, majd amikor a két helyettes sajtós végre megérkezett Los Angelesből, a sértett sportújságírók keménykedni kezdtek. A legfontosabb kérdés (erről a Népsport is írt), hogy mi lesz ingyen a sajtónak Los Angelesben? „Írógép, papír, hamutartó és papírkosár" – hangzott a felelet.

Olimpia Los Angelesben - 1984-ben. A szovjetek bojkottjához a magyarok is csatlakoztak Forrás: AFP/Georges Bendrihem

Szó bennakadt, mi lesz az eddigi játékokon ingyenesen felszolgált ételekkel és italokkal?

Az nem lesz, mert ez az első olyan nyári olimpia, amelyet üzleti alapon szervez Mr. Ueberroth, szóval, aki enni akar, vegye meg magának" –

hangzott el az újabb megütközést keltő válasz. Aztán megenyhültek a felek, a végén már egészen jó lett a hangulat, amikor pedig a két amerikai hét nyelven – közte oroszul – elmondta, hogy „Viszontlátásra Los Angelesben" taps csattant.

Holott ekkor már mindenki tudta, hogy a szovjetek az olimpia teljes bojkottjára készülnek.

Miközben a párizsi AIPS Kongresszus véget ért, miközben a magyar női kosárlabda-válogatott éppen Havannában játszott az olimpiai selejtezőben, aközben a Szovjet Olimpiai Bizottság már régen mindent eldöntött. Csak az időzítéssel vártak, mert 1984. május 5-én még nem hozták nyilvánosságra a döntésüket. Idehaza azonban folyt az etetés és az uralta a kommunikációt, hogy a szovjet sportvezetés elkötelezte magát a részvétel mellett.

Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára 1984-ben. Nemet mondott a szovjetek olimpiai részvételére Forrás: Sputnik via AFP/RIA Novosti/Yuryi Abramochkin

Legalábbis ezt írta a Népsport 1984. május 5-i száma. Márpedig, ha a szovjetek mennek, akkor mi is mehetünk – sugallta a lap.

Felesleges reményt táplálva az olimpiára készülő magyar sportolókban.

Az SZKP akkori főtitkára, Konsztantyin Csernyenko képes volt Giulio Andreotti olasz külügyminiszter szemébe mondani (hazudni), hogy a Szovjetunió nem fogja bojkottálni a Los Angeles-i olimpiát. Majd három nappal később, 1984. május 8-án Moszkvában bejelentették, hogy a Szovjetunió nem vesz részt az olimpiai játékokon.

Innentől kezdve pedig csak egyetlen lépés volt, hogy Magyarország is csatlakozzon a szovjetek bojkottjához.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.