A magyar csapat eredményei:
Aranyérem
6
Ezüstérem
7
Bronzérem
6
Vágólapra másolva!
Shay Given (ír, Newcastle United): Az ír nemzeti tizenegy viszonylag könnyebb feladatot kapott a világbajnoki pótselejtezők során, hiszen ellenfele az ázsiai zóna harmadik helyezettje, azaz Irán volt. Az irániak azonban egyáltalán nem bizonyultak könnyű ellenfélnek, és a dublini mérkőzésen a 2-0-s ír győzelemhez bizony a hazai kapus, Shay Given bravúros védései is kellettek.
Ulysses de la Cruz (ecuadori, Hibernian): Dél-Amerikában Ecuadort egészen a legutóbbi ideig senki sem vette komolyan, ha labdarúgásról volt szó, de ez a helyzet mára alaposan megváltozott. A válogatott ugyanis kijutott a világbajnokságra, és az Uruguay elleni sorsdöntő találkozón a csapat egyik legjobbja a védő De la Cruz volt. Mi sem jelzi jobban az ecuadori labdarúgás fejlődését, hogy a hátvéd Európában, a skót Hibernianben keresi kenyerét. Miroszlav Djukic (jugoszláv, Valencia CF): A Valencia gárdája már az előző idényben is híres volt arról, hogy kiváló védelemmel rendelkezik, és ez a jelenlegi pontvadászatban sem változott. A csapat egyik legbiztosabb pontja a jugoszláv Djukics, aki a hét végén az Osasuna ellen új rekordot állított fel Spanyolországban: ez volt ugyanis s 348. bajnokija a Primera Divisiónban, és ennél többet egyetlen külföldi sem játszott Hispániában. Craig Moore (ausztrál, Rangers FC): Az ausztrál válogatott a lehető legnehezebb ellenféllel készült a világbajnoki pótselejtezőre, hiszen az auszik a világ- és Európa-bajnok francia csapattal mérték össze erejüket. A gallok ellen elért 1-1-es döntetlen remek eredménynek számít, és a mérkőzésen főleg a védő Craig Moore futballozott kiválóan, aki azon kívül, hogy egy kivételtől eltekintve sikeresen állította meg a francia támadásokat, még gólt is szerzett. Ian Harte (ír, Leeds United): A hátvédek általában csak igen ritkán gólerős játékosok, de természetesen ez alól is megvannak a kivételek. Ezen kivételek közé tartozik az ír válogatott és a Leeds United erőssége, Ian Harte is, aki kőkemény, sallangmentes játéka mellett bivalyerős szabadrúgásairól is nevezetes. Nem csoda, hogy általában ő az ítéletvégrehajtó csapataiban, és ennek megfelelően az Irán elleni pótselejtezőn is végezte el az írek tizenegyesét. Természetesen nem hibázott.
Roberto Acuna (paraguayi, Real Zaragoza): A zaragozai együttes eddig nem nagyon remekelt ebben az idényben, de az utóbbi két fordulóban valósággal megtáltosodott a gárda, hiszen előbb a Betis ellen nyert idegenben, majd a Real Madridot győzte le hazai pályán. Utóbbihoz persze kellett a paraguayi Acuna remek helyzetfelismerése, aki az utolsó percben majd negyven méterről vette be Casillas kapuját. A játékos majd egynapos repülőút után lépett pályára, így teljesítménye még inkább lenyűgöző. Alex Aguinaga (ecuadori, Necaxa): Az ecuadori labdarúgás sokáig kis túlzással egyet jelentett Aguinagával, aki már a nyolcvanas évek végén is Dél-Amerika egyik legjobb futballistájának számított, ám a válogatottal akkor még nem tudott sikereket elérni, hiszen nem nagyon voltak meghatározó csapattársai. Azóta felnőtt egy új, sikeresebb generáció az országban, de Aguinaga még mindig vezéregyéniség tud lenni a válogatottban, amint az az Uruguay elleni, sorsdöntő vébéselejtezőn is megmutatta, amikor csereként beállva gólpasszt adott. Michael Ballack (német, Bayer Leverkusen): A német szurkolók egyik legnagyobb kérdése az volt az ukránok elleni világbajnoki pótselejtező előtt, hogy ki fog itt gólt lőni? A problémát végül a Leverkusen középpályása, Michael Ballack oldotta meg, akinek az utóbbi időben remekül megy a játék. A Bundesligában hét találattal második helyen áll a góllövőlistán, ami egy középpályástól nem rossz teljesítmény, és Kijevben a Nationalelfet is megmentette a blamázstól. Julio César Baldevieso (bolíviai, Cobreola): A brazil válogatott a múlt héten akár már ki is juthatott volna a világbajnokságra, ám ehhez le kellett volna győznie a bolíviai válogatottat, ami nem könnyű feladat. Ezt nem is sikerült végrehajtania a selecaónak, köszönhetően a hazaiak elszánt játékának, a tengerszint feletti 3700 méteres magasságnak, na meg a bolíviai középpályásnak, Baldeviesónak, aki egymaga kétszer vette be Marcos kapuját.
Bruno Marioni (argentin, CD Tenerife): A Kanári-szigeteki együttes nem nagyon remekelt eddig a spanyol bajnokságban, hiszen az utolsó helyet foglalta el a tabellán, de a legutóbbi fordulóban nagy meglepetésre legyőzte a listavezető Deportivót. A győzelemből az argentin támadó, Bruno Marioni két találattal vette ki a részét, és így már a második dupláját érte el ebben a szezonban. Nem csoda, hogy a legtöbb spanyol fórumon őt választották meg a forduló legjobb játékosának. Cauahtemoc Blanco (mexikói, Real Valladolid): A múlt héten Közép-Amerikában is az utolsó fordulókat rendezték a világbajnoki selejtezők sorában, és már csak egy hely volt kiadó, amelyre Mexikó és Honduras pályázott. A két együttes éppen egymás ellen játszott, és a mexikóiak semmit sem bíztak a véletlenre, hazai pályán sima győzelmet arattak. Legjobbjuk éppen Blanco volt, aki két gólt szerezve juttatta ki csapatát a vébére.

(Megjegyzés: Az egeret a figurák fölé helyezve olvashat a hét legjobbjairól.)

Korábban:

A hét világválogatottja (október 29-november 4.)

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!