A B csoportban a forduló előtt úgy tűnt, hogy az AS Roma már nem nagyon szólhat bele a továbbjutásért folytatott küzdelembe, lévén a Farkasoknak egyetlen árva pontjuk sem volt, de az olasz csapat minden előzetes várakozást megcáfolva nyerni tudott a Valencia ellen idegenben, és ezzel még mindig reménykedhet.
|
A taljánoknál visszatért a sérüléséből a csapatkapitány Francesco Totti, a védelem tengelyében pedig ismét ott volt az argentin Walter Samuel, és ez a két esemény alapjában megváltoztatta a Roma játékát.
Az első húsz percben ugyan a spanyolok voltak fölényben, és szélen vezetett támadásaikkal okoztak némi gondot a vendégvédelemnek, de Antonioli magabiztosan húzta le a labdákat a levegőből, így igazán nagy gólhelyzet nem alakult ki.
A másik oldalon viszont rögtön az első szöglet gólt eredményezett: a máskor olyan hatékonyan futballozó Valencia-védelem csak nézte, amint Totti teljesen egyedül a kapuba fejel. Ha ez nem bizonytalanította volna el eléggé a spanyolokat, akkor Totti második gólja hat perccel később már igen, és amikor újabb hat perc elteltével Totti pazar gólpasszt adott Émersonnak, akkor teljesen fejreállt a papírforma.
Elvégre a BL legjobb védelme kapott három gólt a BL leggólképtelenebb csapatától. Rafa Benítez mester a szünetben Kily González és Pablo Aimar beküldésével próbálta felfrissíteni együttesét, de túl sok minden már nem történt, a hazaiakat teljesen sokkolták az első félidő eseményei.
A csoport másik meccsén még tovább bonyolódott a helyzet, hiszen az Ajax és az Arsenal ismét döntetlent játszott egymással, ami azt jelenti, hogy az élen álló hollandokat mindössze három pont választja el a sereghajtó Romától. Az amszterdami találkozó egyik legfőbb érdekessége Dennis Bergkamp jelenléte volt, aki elautózott Hollandiába azért, hogy ismét pályára léphessen egykori nevelőegyesülete ellen.
Az Ajax-drukkerek vastapssal köszöntötték egykori kedvencüket, aki azonban nem sokat tudott hozzátenni a játékhoz, a hazai védők teljesen kikapcsolták. Igaz, ugyanez a másik oldalon Zlatan Ibrahimovicról is elmondható volt, mint ahogyan az is, hogy a két gárda elsősorban úgy futballozott, hogy ne kapjon ki, nem pedig azért, hogy megnyerje a meccset.
Az iram elképesztően nagy volt, és hatalmas taktikai küzdelem folyt a pályán, de a kapu elé csak ritkán keveredtek a játékosok.
Az Ajax a tőle megszokott, szélsőjátékon alapuló támadásvezetést próbálta erőltetni, amire azonban az Arsenal remekül felkészült, de ugyanez igaz volt ellenkezőleg is: az amszterdamiak is tökéletesen tisztába voltak az angolok minden egyes mozdulatával. Ennek köszönhetően csak egy-egy zseniális felvillanás okozott izgalmat, mint például az első félidő végén Henry elképesztő csele, vagy a második játékrészben Ibrahimovic hasonló megmozdulása, és miután a két gárda minden bizonnyal tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mi történik a csoport másik meccsén, az utolsó percekben már végképp csak a döntetlen megőrzésére törekedtek.