Lyon egyeduralkodóvá válhat a Ligue 1-ben

Tavaly nyáron, a Ligue 1 küzdelmeinek kezdetén még csak feltételezés volt az, ami a bajnokság végére valósággá vált: az Olympique Lyonnak valóban sikerült egyeduralmat kialakítania a francia pontvadászatban. A klub egymás után harmadik aranyérmét szerezte, ám a nemzetközi közvélemény erről mintha teljesen elfeledkezett volna, az AS Monaco és az Olympique Marseille remek kontinentális szereplése ugyanis kissé elhomályosította a lyoniak bravúrját.

Ugyanakkor az is igaz, hogy teljesen másként alakulhatott volna a helyzet, ha az AS Monaco a bajnoki hajrában nem koncentrál már inkább a Bajnokok Ligájára. Hiszen februárban Didier Deschamps csapatának előnye még nyolc pont volt, és nehéz volt elképzelni, hogy ne a Monte Carló-iak nyerjék meg az aranyérmet. A kettős terhelés azonban tavasszal erősen rányomta a bélyegét a csapat teljesítményére, hiszen a gárda, amely a második és a 19. játéknap között veretlen maradt, utolsó 15 találkozójából hármat is elveszített, ráadásul valamennyit hazai pályán.

Még így is Fernando Morientesék szenvedték el a legkevesebb vereséget a bajnokságban, de a rengeteg döntetlen miatt végül még a második pozíció sem lett az övék. Ezzel együtt Deschamps minden dicséretet megérdemel, hiszen viszonylag kis létszámú kerettel sikerült remekül helytállnia mindkét porondon. A Monaco tulajdonképpen 16 játékossal játszotta végig az idényt, és a névsorban szerepel az a Shabani Nonda is, aki a bajnokság nagy részét súlyos sérülése miatt kénytelen volt kihagyni - igaz, ha ő nem dől ki a sorból, akkor Morientes aligha érkezik, márpedig az ő személye a BL-menetelésben igencsak döntő volt.

Az ezüstérem tehát nem az AS Monacóé, hanem a Paris Saint-Germainé lett, amelynél az elmúlt évek gyengélkedései után ezt a második helyet hatalmas eufóriával fogadták. Ismét bebizonyosodott, hogy egy kétségtelenül világklasszis játékos távozása nem biztos, hogy rossz hatással lesz egy együttesre: így volt ez annak idején a Juventus FC-vel is Zinédine Zidane esetében, és most a párizsiaknál Ronaldinho elszerződése után.

Ehhez persze kellett az, hogy Vahid Halilhodzsics személyében egy olyan szakvezető érkezzen a kispadra, aki képes igazi csapatot építeni, és azért a PSG játékoskerete Ronaldinho nélkül sem volt olyan rossz, különösen, hogy a szezon közben is erősítettek a fővárosiak: kevéssel a bajnokság kezdete után érkezett a baloldalra Juan Pablo Sorín és Branko Boskovics is, majd a téli szünetben a csatár Danijel Ljuboját igazolták le.

A legjellemzőbb azonban a csapat szereplésére az a tény, hogy a 22 győzelemből 12 alkalommal 1-0-ra nyert a gárda: vagyis nagyon sokszor akkor is győzni tudott, amikor igazából nem játszott jól. Halilhodzsics egy rendkívül stabil gárdát alakított ki, ahol az olyan védekező középpályásoknak, mint a korábban szinte teljesen ismeretlen albán Lorik Canának vagy a kameruni Modeste M'Baminak, legalább olyan fontos szerepük volt, mint a gólvágó Pedro Pauletának.