1999: BL-döntőbe jutott a Manchester

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt április 21-én!

1999-ben ezen a napon Európa négy legjobb csapata azért lépett pályára, hogy eldöntse, mely két klub játssza a Bajnokok Ligája az évi döntőjét. Az egyik ágon a Bayern München tűnt jóval esélyesebbnek, hiszen a bajorok 3-3-at játszottak Kijevben, így a hazai visszavágón elég volt számukra egy döntetlen is.

A német klub (soraiban Lothar Matthäusszal, Stefan Effenberggel, Mario Baslerrel, kispadján Ottmar Hitzfelddel) azonban SuperMario góljával 1-0-ra győzött az Olympia-stadionban, így a Kahaber Kaladzéval, Szerhij Rebrovval és Andrij Sevcsenkóval fémjelzett Valerij Lobanovszkij-csapat nem jutott a barcelonai döntőbe.

A másik párban a Manchester United csak 1-1-es döntetlenre volt képes az első meccsen hazai pályán, és így nem az angolok voltak az esélyesek a Juventus FC elleni visszavágón. Alex Ferguson, a MU trénere biztos, ami biztos alapon a Juve elleni meccset megelőző bajnokin a Sheffield Wednesday ellen pihentette David Beckhamet, Andy Cole-t, Dwight Yorke-ot és Peter Schmeichelt is.

Ryan Giggs viszont nem jószántából nem játszott azon a találkozón, hiszen a walesi szélső sérülése miatt kényszerült a lelátóra. Ő még az Arsenal FC elleni FA-kupa-elődöntőn sérült meg, és a legnagyobb kérdést az ő szereplése jelentette a BL-elődöntő előtt. Giggs végül a kispadra sem ülhetett le, ott foglalt helyet viszont némi meglepetésre Paul Scholes.

Az olaszok az Old Traffordon olyannyira bevált szisztémában kezdték a találkozót, vagyis egyetlen előretolt csatárral, Filippo Inzaghival, aki mögött Zinédine Zidane irányított. Náluk a védelem összeállítása volt kérdéses előzetesen Zoran Mirkovic eltiltása és Paolo Montero könnyebb sérülése miatt. Végül helyettük Ciro Ferrara és Alessandro Birindelli kezdett.

Az első percekben azonban úgy tűnt, hogy az olasz védelemre nem sok teher hárul a találkozón. A Juve ugyanis álomrajtot vett, és tizenegy perc elteltével máris kétgólos vezetést szerzett. Mindkétszer az egy szem csatár, Inzaghi mattolta Schmeichelt, igaz, Jaap Stam jókora segítségével. Az első találatnál egy szöglet után maradt le róla a védő, majd a másodiknál olyan szerencsétlenül nyúlt bele a lövésbe, hogy az a dán kapus felett a hálóba hullott.

Kész, vége, továbbjutottunk - gondolhatták az olasz szurkolók, akik már akkor örömünnepbe kezdtek a lelátókon. Ez még nem is lett volna baj, de minden bizonnyal a Juve futballistái is azt gondolták, hogy a két góllal megvan a továbbjutás, és ez végzetesnek bizonyult. Pedig tudhatták volna, hogy az angolok nem szokták olyan könnyen feladni a dolgot.

És valóban: a Manchester ment előre, és nem telt bele negyedóra, mire faragni is tudott a hátrányából. Beckham baloldali szögletét a berobbanó Roy Keane csúsztatta meg, és máris szoros lett a mérkőzés. Újabb tíz perc elteltével pedig máris az angolok álltak továbbjutásra, Yorke ugyanis egy újabb fejessel kiegyenlített.

És ha még azt is hozzávesszük, hogy Yorke emellett egy kapufát is lőtt, akkor az egyenlítést abszolút megérdemeltnek nevezhetjük. Érezhette is Carlo Ancelotti, hogy változtatásra van szükség, ezért a második játékrészre beküldte a pályára Nicola Amorusót, és a Juve áttért a kétcsatáros játékra. A két támadó együtt azonban kevesebb veszélyt jelentett, mint az első negyedórában brillírozó egy szem Inzaghi.

Igaz, a MU védelmében Stam hatalmasat javult, így az olaszok csak a lehető legritkábban jutottak el helyzetig. Amikor pedig Inzaghi már csak Schmeichellel állt szemben, akkor a dán óriás lábbal mentette a lövést. Ezen a lehetőségen kívül igazi gólveszélyt nem igazán jelentett a torinói csapat a második félidőben, nem tudtak mit kezdeni a remekül védekező angolokkal, akiknek a mérkőzés vége felé még arra is volt erejük, hogy veszélyes ellentámadásokat vezessenek.

Ezek során a védő Dennis Irwin előbb kapufát lőtt, majd hat perccel a lefújás előtt a manchesteriek végleg eldöntötték a továbbjutás sorsát. Yorke lépett ki két védő között, a kimozduló Angelo Peruzzi buktatta a tizenhatoson belül, de a bíró továbbot intett, mert látta, hogy érkezik Cole, aki az üres kapuba passzolt. A Juvénak tehát nem sikerült a bravúr, hogy egymást követő négy évben is bejusson a legrangosabb európai kupa fináléjába, míg ez a Manchesternek ugyanez harmincegy esztendő után jött össze.

Juventus FC-Manchester United 2-3 (2-2)
Torino, Delle Alpi-stadion, 64 000 néző
v.: Meier (svájci).
Juventus FC: Peruzzi - Birindelli (N. Amoruso, 46.), Ferrara, Iuliano (Montero, 46.), Pessotto - A. Conte, Deschamps, Davids, Zidane, Di Livio (Fonseca, 80.) - F. Inzaghi. Edző: Ancelotti.
Manchester United: Schmeichel - G. Neville, R. Johnsen, Stam, Irwin - Beckham, Roy Keane, Butt, Blomqvist (Scholes, 68.) - Yorke, A. Cole. Edző: Ferguson.
gól: F. Inzaghi (6., 11.), ill. Roy Keane (24.), Yorke (34.), A. Cole (84.)