Sevcsenko: Nem csak egy csatár vagyok

A Real Madrid Aranylabdásain - Figo, Zidane, Owen, Ronaldo - kívül tán csak a szintén madridi Beckham tud szinte naponta címlapra kerülni a világ sportújságjain. Óriási népszerűségnek örvend még Spanyolországban a barcás Ronaldinho, Angliában pedig legfőképpen Henryért és Shearerért vannak oda a zsurnaliszták, míg Olaszországban általában Del Pierót, Tottit és a többi talján szépfiút (Cannavaro, Nesta, Maldini) favorizálja a média. A futballtudást figyelembe véve aránytalanul kevés szó esik - a magyar sajtóban is - egy keleti gyémántról, akinek tudása előtt 2004-ben végre meghajolt Európa: Andrij Sevcsenko megnyerte a legjobb Európában futballozó játékosnak járó legfényesebb trófeát, az Aranylabdát. Most már a Milan csatárán volt a sor, aki a World Soccernek adott interjújában szinte minden vele kapcsolatban felmerülő kérdésre megadta a választ.

- A Manchester Uniteddel fog farkasszemet nézni a Milan a BL nyolcaddöntőjében. Milyen volt az első, brit futballhoz kapcsolódó élménye?
- A Dinamo U14-es csapatával Walesben játszottunk egy tornán, amelyet meg is nyertünk. Engem választottak a legjobb játékosnak, amiért kaptam egy pár futballcsukát a legendás liverpooli csatártól, Iain Rushtól. Túl kicsi volt rám, mégis próbáltam benne focizni, ám csak addig, míg a cipő fel nem törte a lábam.

- Mit vár a MU elleni találkozótól?
- Úgy vélem, a Manchester nagyon erős csapat, nem örülök, hogy már a viadal eme korai szakaszán összekerültünk velük. Úgy gondolom, mindkét meccs nagyon szoros lesz. Egyébként minél erősebb az ellenfél, általában én annál jobb játékra vagyok képes.

- S mi ennek az oka?
- Minden a koncentrációtól függ. A nagy meccseken mindig teljes erőbedobással és győzni akarással szoktam futballozni.

- Korábban a Reallal, a MU-val és legutóbb a Chelsea-vel is összeboronálták. Hogyan fogadja az efféle híreket?
- A nagy játékosokkal kapcsolatban mindig ilyen pletykák terjengenek. Természetesen örülök, ha valóban felkeltettem az említett klubok érdeklődését, de az én otthonom Milánó. Tizenöt éves koromban láttam először a Milant a San Siróban, s onnantól kezdve arról álmodtam, hogy piros-fekete mezben futballozzak. Kiválóan érzem magam, és itt szeretném befejezni a pályafutásomat.

- Találkozott már Roman Abramoviccsal?
- Igen, a közelmúltban. Vele kapcsolatban egyébként megemlíteném, számára a Chelsea nem csak egy befektetés, hanem sokkal több annál.

- Mi a gólérzékenységének a titka?
- Imádom a labdarúgást, hatalmas szeletet kitölt az életemben, mindent feláldozok érte. Senki nem úgy értékeli a játékomat, mint ahogy én teszem - minden apró hibámon javítani szeretnék, olyanokon is, amit más észre sem vesz.

- Idénykezdetkor megmondja, hogy mennyi gólt szeretne elérni?
- Soha. Csapatjátékos vagyok, ezért csapatom sikerét sokkal fontosabbnak tartom a sajátomnál.

- Lobanovszkij egyszer azt mondta: Sevcsenko azzal a képességgel rendelkezik, hogy mindig épp ott van, ahol a labda. Mi a kedvenc pozíciója?
- Lobanovszkij mindig arról beszélt, hogy - pozíciótól függetlenül - minden játékosnak segítenie kell a csapattársát, a pálya egész területén. A mester leckéi nagyon nagy hatással voltak rám. A Milanban is az egész pályát bejátszom, tehát nem csak egy csatár vagyok, akinek a gólszerzés a feladata.