A megszokott hármas mögött nem valamelyik sztárklub végzett a negyedik pozícióban, hanem az az Everton, amely a nyolcvanas évek óta leginkább a tabella hátsó régióiban szerepelt, és most sem vártak sokkal többet tőle, különösen Wayne Rooney eladása után. A liverpooliak azonban minden előzetes várakozást felülmúltak, megmutatva, hogy a csapatszellem és a lelkesedés valósággal csodákra lehet képes. A Stolverkosokat sokáig senki sem vette komolyan, amikor pedig jobban odafigyeltek rájuk, akkor már késő volt.
David Moyes menedzser kis létszámú kerettel küzdötte végig az idényt, mindössze 22 focistát vetett be a bajnokság során, ami a Charlton Athletickel együtt a legkevesebb volt a Premier League-ben, figyelembe véve azonban, hogy a liverpooliak az idény közben két focistától is megváltak, Nick Chadwick pedig mindössze egyetlen percet játszott, ez a szám még elképesztőbb. Az utolsó két mérkőzést a biztos negyedik pozíció tudatában azért ellazsálta az együttes, így aztán azt a "bravúrt" hajtotta végre, hogy negatív gólkülönbséggel végzett a negyedik helyen!
Előzetesen inkább a másik liverpooli együttest, a Liverpool FC-t várták a Bajnokok Ligáját érő helyekre, de a Vörösök a bajnokságban nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, hogy a Bajnokok Ligájában aztán túl is szárnyalják azokat. Rafa Benítez "spanyol armadája" nem aratott osztatlan sikert a liverpooli drukkerek körében: Xabi Alonso és Luis García a szezon végére belopta magát a közönség szívébe, és az ő megszerzésük egyértelműen erősítésnek bizonyult, Antonio Núnez és Fernando Morientes viszont nem tudta felvenni a Premier League ritmusát.
A szintén spanyol Josemi nem futballozott rosszul, de sérülése miatt a szezon második felében hiányzott, jól modellezve a liverpooliak legfőbb problémáját, a sérüléshullámot. Josemin kívül Djibril Cissé, Harry Kewell, Milan Baros és a csapatkapitány Steven Gerrard is kidőlt a sorból hosszabb-rövidebb időre, és ezt nem tudta elviselni az együttes. Az ötödik pozíció összességében véve csalódás a klub számára, az esetleges BL-győzelem pedig csak részben enyhíthet a "fájdalmakon".
Az európai kupaszereplés kiharcolása ezúttal nemcsak az ötödik, hanem a hatodik és a hetedik helyezettnek is sikerült, köszönhetően annak, hogy a ligakupát a Chelsea nyerte, az FA-kupában pedig az Arsenal diadalmaskodott a Manchester United ellen - csupa olyan klub, amely a Bajnokok Ligájában indul majd. Így aztán a szokottnál is nagyobb értéke volt a középmezőny első felének, amelybe végül egy meglepetéscsapat, és egy UEFA-kupába várt gárda került be. A meglepetést a Bolton Wanderers jelentette, amely Sam Allardyce vezérletével továbbra is messze várakozáson felül szerepel.
A Trotterstől már az előző szezonban elért nyolcadik pozíció is bravúrnak számított, most pedig a boltoniak még erre is rátettek egy lapáttal, és így a klub története során először kiléphet az európai kupaporondra. Allardyce a más kluboktól elküldött (El Hadji Diouf, Iván Campo, Kevin Davies, Fernando Hierro) focistákból és a kevésbé ismert légiósokból (Tal Ben-Haim, Radi Dzsaidi, Szteliosz Jannakopulosz) egy meglehetősen ütőképes gárdát rakott össze.
Az UEFA-kupába szintén bejutott Middlesbrough számára a hetedik helyezés elérésével a minimális célt sikerült teljesíteni, és a Boro ezt is csak az utolsó forduló utolsó percében biztosította be, amikor Mark Schwarzer kivédte Robbie Fowler tizenegyesét.
Ha erre a bravúrra nem kerül sor, és Fowler értékesíti a büntetőt, a Manchester City végzett volna európai kupaindulást érő helyen. Ez végül nem jött össze, de a szezon közben lemondott Kevin Keegant váltott Stuart Pearce így is eleget tett le az asztalra ahhoz az utolsó fordulókban, hogy végleg rábízzák a csapatot, és a következő idényben is ő vezesse majd a gárdát.