Igazi sztárparádét ígér a Konföderációs-kupa

Minden kétséget kizáróan az idei esztendő legrangosabb labdarúgó-eseménye (a Bajnokok Ligája mellett) a VII. Konföderációs-kupa, melyet a jövő évi világbajnokságnak is otthont adó Németországban rendeznek. A szervezők a vb főpróbájának tekintik a kéthetes tornát, amire minden okuk meg is van, hiszen a mezőny példátlanul erős: a nyolc részt vevő válogatott nem más, mint a hat kontinens legutóbbi bajnoka, valamint az olimpiai aranyérmes és a legutóbbi vb második helyezettje. Ráadásul a szokásokkal ellentétben valamennyi válogatott szinte a legerősebb keretével érkezik Németországba.

A torna legnagyobb kérdőjeleinek egyike a mexikói válogatott, hiszen a közép-amerikai térség legutóbbi bajnoka olyan csapattal érkezik Európába, mely jelentősen eltér nemcsak a három évvel ezelőtti világbajnokságon, de még a tavalyi Copa Américán látott gárdától is.

A vb-keretből mindössze hatan, de a Copán járt válogatottból is mindössze 11-en tagjai most is a 23 utazónak, ami vagy azt jelenti, hogy a mexikói labdarúgás a tehetségek kifogyhatatlan tárháza, vagy azt, hogy Ricardo Lavolpe gárdája sokkal gyengébb, mint a 2002-es vagy a tavalyi alakulat.

A világbajnoki selejtezők előbbi állítást látszanak alátámasztani, hiszen Mexikó enyhén szólva is esélyes a kijutásra. A zöld-fehérek mind a nyolc előselejtezőjüket megnyerték, a kontinentális nagydöntőben pedig négy mérkőzés után tíz ponttal állnak a zóna élén. Meglehetősen imponáló a csapat gólkülönbsége is: 12 mérkőzésen 52 gólt lőttek Jared Borgettiék, és mindössze négyet kaptak. Mielőtt azt hinnénk, világklasszis csapatról van szó, nem árt azt is figyelembe venni, hogy az ellenfelek között szerepelt többek között Dominika, Trinidad és Tobago, St. Kitts és Nevis, valamint a St. Vincent és Grenadine-szigetek világverőnek éppen nem nevezhető együttese is.

Ezen országokénál azért találunk jóval ismerősebben csengő neveket Lavolpe németországi keretében. Ott van például Oswaldo Sánchez, aki immár végleg átvette a tavaly visszavonult Jorge Campos helyét a kapuban, Gerardo Torrado, aki ugyan a Sevilla FC-ben már nem alapember, de a válogatott középpályás sorát továbbra is nehéz nélküle elképzelni, vagy a vb-t és a Copa Américát egyaránt megjárt Salvador Carmona és Ramón Moráles. Külön ki kell emelnünk a csatárduót, Borgettit és Jaime Lozanót, akik egyáltalán nem fukarkodnak a gólokkal: a néhány éve a világ legeredményesebb csatáraként a FIFA által is díjazott Borgetti 11, Lozano pedig tíz találatnál jár a selejtezőkben, bizonyára az említetteknél komolyabb játékerőt képviselő gárdák védőinek és nekünk, nézőknek is érdemes lesz figyelni rájuk.

Akárcsak a csapatkapitányra, egyben a mexikói válogatott legismertebb játékosára, Rafael Márquezre. A védő (vagy védekező középpályás, ha a helyzet úgy kívánja) spanyol bajnoki címmel koronázta meg remek idényét az FC Barcelonánál, amikor egészségi állapota engedte, rendre csapata egyik legjobbja volt a mérkőzéseken. A nemzeti együttesben egyértelműen vezető szerepet szán neki a kapitány, amit mindössze 26 éves kora ellenére meglévő hatalmas rutinjával büszkén vállal, és kiválóan irányítja társait. Ha ez így lesz a Konföderációs-kupán is, a mexikói csapat könnyen bejuthat az elődöntőbe.

A mexikói keret:
kapusok: Oswaldo Sanchez (Guadalajara), Moises Munoz (Morelia), José Corona (UAG/Tecos)
védők: Aaron Galindo (Cruz Azul), Rafael Marquez (FC Barcelona), Ricardo Osorio (Cruz Azul), Gonzalo Pinedo (UNAM/Pumas), Hugo Sanchez Guerrero (UNL/Tigres), Mario Mendez (Toluca), Salvador Carmona (Cruz Azul), Carlos Salcido (Guadalajara)
középpályások: Gerardo Torrado (Racing Santander), Antonio Naelson "Zinha" (Toluca), Pavel Pardo (America), Ramon Morales (Guadalajara), Alberto Medina (Guadalajara), Juan Pablo Rodriguez (UAG/Tecos) Jaime Lozano (UNAM/Pumas), Luis Perez (Monterrey)
csatárok: Jared Borgetti (Pachuca), Omar Bravo (Guadalajara), Rafael Marquez Lugo (Morelia), Francisco Fonseca (Cruz Azul)