Minden idők 30 legvitatottabb bírói ítélete

A játékvezetői tévedések természetes velejárói a labdarúgó-mérkőzéseknek, ennek ellenére alig akad olyan találkozó, amely után a szurkolók ne vitatnák a bíró egyik-másik ítéletét, sőt, gyakran még a csalás vagy a bunda lehetősége is felmerül. Az angol FourFourTwo labdarúgó-magazin mindenesetre megpróbálta összeszedni a sportág történetének leginkább vitatott játékvezetői döntéseit - a listán ugyan érezhető, hogy elsősorban brit szempontból készült, de így is rengeteg érdekességet tartalmaz.

9. NSZK - Magyarország 3-2
(1954, világbajnokság)

Egy perc volt hátra a világbajnokság döntőjéből, a kiválóan játszó magyar válogatott kétgólos előnye azonban (itt nem részletezendő okok miatt...) a második félidőben egygólos hátránnyá változott. Tóth Mihály tökéletes jobb oldali beadására Puskás Ferenc mesterien csapott le, és a tehetetlen Toni Tureket becsapva a hálóba juttatta a labdát.

A walesi partjelző, Mervyn Griffith jelzésére azonban a játékvezető, az angol, Bill Ling les címén érvénytelenítette a találatot. Ezzel az NSZK lett a világbajnok, az ez idő tájt a világ legjobb csapataként nyilvántartott, négy éve veretlen, olimpiai bajnok magyar válogatott elindult a hanyatlás útján.

Megjegyzendő, Hidegkuti Nándor a kapufát, Kocsis Sándor pedig a felső lécet is eltalálta a mérkőzés során, valamint Turek is több bravúrt mutatott be a kapuban, ezzel együtt sokkal inkább a walesi partjelző, mint a balszerencse okolható a kudarcért.

A magyar futball azóta sem heverte ki ezt a sokkot, a németek pedig csak a "berni csoda"-ként emlegetik azt a nevezetes napot.

Puskás később így nyilatkozott: "A bíró először megadta a gólt. Már a kezdőkörben álltunk, amikor a partjelző felemelte a zászlóját. Ezt sosem fogom neki megbocsátani. Majdnem egy perc telt el a gól óta! De mit tehettünk volna? Mégsem verhettük össze a walesit a pálya szélén..."

8. Hollandia - Anglia 2-0
(1993, vb-selejtező)

Andy Sinton passzával David Platt lódult meg a kapu felé tiszta helyzetben, amikor Ronald Koeman hátulról lerántotta. A német játékvezető, Karl-Josef Assenmacher az egyértelműen kiállítást érő szabálytalanságot azonban csak egy sárga lappal jutalmazta, a megítélt szabadrúgást pedig Tony Dorigo a sorfalba lőtte.

Négy perccel később az angolok térfelén hasonló szituációba került Koeman, a bíró akkor újrarúgatta a szabadot, és másodszorra a holland hátvédnek sikerült becsapnia David Seamant.

Koeman később bevallotta, maga is piros lapra számított a szabálytalanság elkövetése után. Az angolok szövetségi kapitánya, Graham Taylor nem nézhette tétlenül az esetet, odaszólt a tartalék játékvezetőnek, dr. Markus Merknek: "Mondd meg a kollégádnak, hogy most vesztettem el miatta az állásomat.".

Taylorból a jós beszélt, hét perccel később ugyanis Dennis Bergkamp megduplázta a narancsmezesek előnyét, a vereséggel pedig Anglia csak a harmadik helyen végzett csoportjában, és nem jutott ki a világbajnokságra (ez a csúfság korábban az 1978-as vb-selejtezőkön esett meg a szigetországiakkal). A vesztes szakvezető ezek után lemondott posztjáról.

7. Leeds United - West Bromwich Albion 1-2
(1970-1971, angol bajnokság)

Norman Hunter rossz passza a vendégek játékosát, Tony Brownt találta meg, aki kapura tört az eladott labdával. A partjelző felemelte zászlóját, jelezve, hogy Colin Suggett lesen állt. Brown akkor - csakúgy, mint a leedsi védelem - megállt, ám Ray Tinkler sporttárs mindenki őszinte megdöbbenésére továbbot intett.

A West Brom játékosai gyorsan reagáltak, Brown Jeff Astle-höz passzolt, aki 2-0-ra módosította az állást. A leedsi játékosok azonnal kérdőre vonták Tinklert, nem sokkal később azonban már ők igyekeztek megvédeni a bírót a pályára özönlő nézők haragjától.

A játékvezetőt közben egy kővel fejbe dobták, a rendőrségnek öt percbe telt, amíg rendet tettek a pályán - 32 szurkolót tartóztattak le.

Don Revie, a hazaiak menedzsere a meccs után kijelentette, Tinkler kilenc hónap kemény munkáját tette tönkre, hiszen csapata az ellenfél egygólos előnyénél már éppen kezdte átvenni a játék irányítását, és minden esélye megvolt az egyenlítésre.

A WBA ezzel 16 hónapos idegenbeli nyeretlenségi sorozatát szakította meg, a Leeds United pedig értékes pontokat veszített az Arsenallal a bajnoki aranyért folytatott versenyben. Az Ágyúsok a szezon végén mind a bajnoki címet, mind a kupát bezsebelték.

6. NSZK - Franciaország 3-3
(1982, vb-elődöntő)

Az öt perccel korábban Bernard Genghini helyére becserélt Patrick Battiston került helyzetbe Michel Platini tökéletes passza után. A francia előbb érte el a labdát, mint Harald Schumacher, a nyugatnémetek kapusa pedig egy különösen durva bodicsekkel leterítette a csatárt.

Igaz, az eset még a tizenhatoson kívül történt, de mindenki a piros lap villanására várt - Charles Corver, a holland sípmester azonban kirúgást ítélt. A mérkőzésre felügyelő spanyol rendőrök nem akarták a pályára engedni az orvosi személyzetet, így Battiston három teljes percig feküdt eszméletlenül a gyepen.

Később Schumacher felajánlotta, hogy kifizeti a francia fogászati költségeit (a védőnek két foga bánta az ütközést), de ez sem használt különösebben a hálóőr imázsának.

Amúgy a későbbiekben hihetetlenül izgalmas mérkőzésnek lehettek szemtanúi a sevillai stadionban és a tévékészülékek előtt helyet foglaló nézők, Marius Tresor és Alain Giresse révén a gallok kétgólos előnyre tettek szert a hosszabbításban. Karl-Heinz Rummenigge aztán csökkentette a németek hátrányát, Klaus Fischer pedig egy látványos ollózással kiegyenlített.

A meccs így büntetőkkel dőlt el, ahol ismét főszerepet vállalt Schumacher, ezúttal azonban a játékban jeleskedett, Didier Six és Manuel Amoros tizenegyesét is hárította.

5. Juventus FC - AS Roma 0-0
(1980-1981, olasz bajnokság)

Tíz perccel a mérkőzés vége előtt az AS Roma brazil sztárja, Falcao beadására jól érkezett Maurizio Turone, aki könnyedén helyezett Dino Zoff kapujába. A játékvezető, Paolo Bergamo les címén szabadrúgást ítélt kifelé.

Megjegyzendő, hogy egy esetleges győzelemmel a fővárosiak megelőzték volna a Juventus FC-t, a bajnokság akkori éllovasát, mindössze egy fordulóval a zárás előtt. Az eset tovább erősítette az olaszok nagy részében azt a nézetet, hogy a Juve nem csak a pályán nyújtott teljesítményével kerekedett a mezőny fölé.

Akkoriban nem ez volt az egyetlen botrány, az ezt megelőző szezonban ugyanis az AC Milant és az SS Laziót is a második vonalba száműzte a szövetség csalás miatt. A torinóiaktól pedig éppen akkoriban kapott eltiltást Roberto Bettega, miután kiderült, hogy megpróbálta lefizetni az AC Perugia játékosait egy öt fordulóval a bajnokság vége előtt lejátszott találkozó előtt.

A részletekre sosem derült fény, ám tény, hogy a Perugia az utolsó húsz percben leadta egygólos előnyét, sőt a Juventus 2-1-re nyert - az egyenlítő gólt megelőző akció során a labda jól láthatóan elhagyta a játékteret.

A visszajátszások mindenesetre megmutatták, hogy Turone csak néhány centivel a védője mögött helyezkedett a beadás pillanatában, tehát akár véletlenül is tévedhetett Bergamo. Kizárható a bunda lehetősége annak tudatában is, hogy a játékvezető korábban piros lapot mutatott fel a torinóiak csapatkapitányának, Sergio Furinónak is. Ez azonban csak egyetlen meccs volt a sok közül...
"Ha nem fúj a szél, nem zörög a haraszt" - tartja a régi mondás.

A Juventust később is bírói hibák sokasága segítette útja során. Példának okáért 1997-ben az FC Internazionale ellen, amikor az aktuális sípmester nem fújta be a Ronaldóval szemben a torinóiak tizenhatosán belül elkövetett, egyértelmű szabálytalanságot. Ellenben a másik oldalon elég volt csak hozzáérni Alessandro del Pieróhoz, máris szólt a bíró sípja, és lendült a kéz a tizenegyespont irányába.