Toni, Adriano és Eto'o voltak 2005 legeredményesebbjei

Az utóbbi időben egyre elterjedtebb, hogy nem a labdarúgásban meghonosodott bajnoki szezon, hanem naptári év szerint osztanak ki különféle díjakat - az Aranylabda és a FIFA World Player is ebben a rendszerben működik, mindkét voksolás során az adott év legjobbját választják meg. Az Aranycipő viszont az idény egyik legeredményesebb csatárának jár - éppen ezért mi azt vettük górcső alá, hogy a topligákban szereplők közül ki érte el a legtöbb találatot az elmúlt esztendőben.

Éppen csak hogy lemaradt a dobogóról Alberto Gilardino, aki Tonihoz hasonlóan az év első felében még egy "kiscsapatban" szerepelt, de a nyár óta már igazi sztárklubban futballozik, és az AC Milanban sem fukarkodik a gólokkal - még ha a Parmában többet is szerzett valamennyivel. Ebből a szempontból a legemlékezetesebb minden bizonnyal a május elsején lejátszott, Livorno elleni bajnoki lehetett, amelyen Gila mesternégyest vágott - a másik oldalon Cristiano Lucarelli tette meg ugyanezt, nem csoda, hogy ő is befért az első tízbe, éppen a tizedik helyen -, pedig Tonihoz hasonlóan ő sem szerepelt az európai kupaporondon.

A mind a FIFA World Player-díjat, mind az Aranylabdát elnyert Ronaldinho "csak" ötödik lett ezen a listán, de ez a helyezés egyáltalán nem rossz egy olyan futballistától, akinek az előkészítés legalább olyan fontos feladata, mint a gólszerzés. A brazil klasszis összesen 30 gólt ért el a 2005. esztendő során, és egyedül a Spanyol Kupát hagyta ki a "szórásból", minden egyéb sorozatban betalált, egyszer még a spanyol Szuperkupában is eredményes volt. Nála is az ősz volt valamivel gólerősebb, akkor mind a bajnokságban, mind a Bajnokok Ligájában többször talált be.

A tavalyi év szavazásain rendre második Frank Lampard itt is Ronaldinho mögé szorult, ha nem is sokkal: a Chelsea FC klasszisa eggyel kevesebb alkalommal volt eredményes, mint a brazil - a középpályások közül így is ő végzett a legjobban. Ugyanennyi, azaz 29 gólt szerzett a holland Roy Makaay, akinek teljesítményében az az érdekes, hogy a nemzeti tizenegyben egyetlenegyszer sem tudott betalálni - úgy mondjuk nehéz is, ha az ember nem lép pályára, már pedig Makaay a 2005-ös évben mindössze két alkalommal szerepelt az Oranje színeiben. A szövetségi kapitány, Marco van Basten ugyanis Ruud van Nistelrooyt favorizálja a középcsatár pozíciójában, aki ennek megfelelően rúgott is öt gólt a válogatottban - és éppen ez kellett ahhoz, hogy beférjen az első húszba. A manchesteri támadó tavasszal (elsősorban sérülése miatt) alig játszott, és így értelemszerűen alig talált be, az ősszel viszont alaposan bepótolta lemaradását.

Lehet, hogy Klose a világbajnokságra tartogatja góljait

A másik végletet Diego Forlán és Ricardo Oliveira jelentik, akik inkább az év első felében remekeltek. A Villarreal CF uruguayi csatára tavasszal 18 gólt ért el a bajnokságban, ezzel ő nyújtotta a legjobb féléves teljesítményt (senki sem volt fél év alatt ilyen gólképes), ősszel azonban már csak négyszer volt eredményes a Primera Divisiónban, illetve egyszer a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Pedig ő nem is szenvedett olyan súlyos sérülést, mint Ricardo Oliveira, akinek a térdszalagjai szakadtak el októberben, és így az év hátralévő részében nem is léphetett pályára. Előtte viszont nagyipari módon termelte a gólokat, ráadásul nagyon fontos találatokat szerzett: a spanyol kupa döntőjében kétszer talált be, akárcsak a Bajnokok Ligája selejtezőjében.

A leggyengébb topligának tartott francia pontvadászatot mindössze két játékos képviseli az első húszban, ráadásul a portugál Pauleta és a svájci Alexander Frei is elsősorban a válogatottban nyújtott teljesítményének köszönheti előkelő helyezését. Mind a ketten hét-hét gólt értek el a nemzeti tizenegyben (ennél többet a listán szereplő játékosok közül csak Adriano termelt címeres mezben), ehhez jöttek még a Ligue 1-ben szerzett találatok, illetve pár kupagól - Pauleta a Francia Kupában, Frei pedig az UEFA-kupában vágott kettőt. Csupán egy olyan focistát találunk a listán, aki a nyáron nemcsak klubot, hanem országot is váltott, de prolongálni tudta remek teljesítményét: Hernán Crespo az AC Milan és a Chelsea FC színeiben is rendkívül eredményes volt, így futott be a kilencedik helyre.

Két másik elismert világklasszis éppen hogy csak befért az első húszba, pedig a nevüket hallva a legtöbben arra gondolnának, hogy mindketten előkelőbb helyen végeznének egy ilyen ranglistán. Igaz, mindkettejüket akadályozták kisebb sérülések az elmúlt esztendő során, de azért Thierry Henrytól vagy Andrij Sevcsenkótól is több gólt vártak a szurkolók.

Pár nagy sztár pedig le is maradt a listánkról: Wayne Rooney vagy Ronaldo csak a 21. helyezést szerezte meg, holtversenyben Michael Ballackkal: mind a három labdarúgó 22 alkalommal talált be a 2005-ös esztendő során. Ronaldo esetében a "gyenge láncszem" a válogatott és a Bajnokok Ligája volt, hiszen a selecaóban mindössze egyszer volt eredményes, a BL-ben pedig egyszer sem (igaz, utóbbi sorozatban a lehetséges nyolc mérkőzésből mindössze kettőn szerepelt eltiltás, illetve sérülés miatt), de a nemzetközi porondon Rooney sem remekelt, itt ő is csak egyszer tudott betalálni. A "futottak még" kategóriába tartozik továbbá Michael Owen, aki csak húsz gólt ért el, ugyanakkor nála érdemes figyelembe venni, hogy a Real Madridnál többnyire csak csere volt, a Newcastle Unitedben pedig állandóan sérüléssel bajlódott. Meglepően kevés gólt ért el még Didier Drogba (mindössze 18-at), Djibril Cissé (17 alkalommal talált be 2005-ben), vagy éppen Raúl (aki csupán 14 találatig jutott).

Meglepően jól szerepelt viszont a Bayern München perui támadója, Claudio Pizarro, aki 21 gólt ért el (vagyis csak eggyel maradt el például Ronaldótól) és az olasz Enrico Chiesa (neki csak a bajnokságban és a kupában volt lehetősége betalálni, de így is szerzett 19 gólt, többet, mind Djibril Cissé vagy Drogba).

Harmos Zoltán