Az akkoriban európai élcsapatnak számító Valenciánál azonban továbbra sem volt sok esélye a csapatba kerülésre: vagy Vicentét, vagy pedig Pablo Aimart kellett volna kiszorítania.
Éppen ezért az egyesület 2005 nyarán ismét kölcsönadta, igaz, ezúttal már egy élvonalbeli gárdának. Először úgy tűnt, hogy a Getafe lesz a befutó, de Silva végül a Celta Vigóba került. A Primera Divisiónban az első fordulóban, a Málaga ellen mutatkozott be, mégpedig csereként, de hamarosan beverekedte magát a kezdő tizenegybe a középpálya bal oldalán.
Első találatát a nyolcadik játéknapon szerezte, és az Espanyol elleni gól rögtön három pontot ért a vigóiaknak. Silva a folytatásban is rendre értékes találatokat ért el, és amikor eredményes volt, akkor klubja mindig kapott gól nélkül tudott nyerni: így volt ez a Málaga, a Cádiz és a Deportivo ellen is. A galíciai gárda újoncként a hatodik helyet szerezte meg, és Silva immár a legjobbak között is bizonyított.
Nem csoda, hogy az időközben az U21-es válogatottban is rendszeresen szereplő Davidot 2006 nyarán a Valencia már sehová sem engedte el, és Quique Sánchez kezdőként számolt vele. Igaz, nem a középpálya bal oldalán, ahol Vicentének biztos helye volt, hanem középen, amolyan játékmesterként - a Real Zaragozának eladott Aimar pozíciójában.
Silva itt is kiválóan futballozott, olyannyira, hogy Luis Aragonés meghívót küldött neki a válogatottba, ahol 2006 novemberében a Románia elleni barátságos mérkőzésen debütált. A spanyolok ezt a találkozót 1-0-ra elveszítették, de valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy ezt a mérkőzést milyen sorozat követi...